Gyakran felmerül a kérdés, hogy ha egyes magyar zenekarok máshova
születtek volna akkor vajon milyen sokra vihették volna. De hát a világ
igazságtalan. A punk zene világa szintén. Ha egy banda nem amerikai,
nyugat-európai, skandináv vagy japán, akkor nagy valószínűséggel globálisan csak egy nagyon kis réteghez jut el, ha hallanak róluk valaha is egyáltalán azon az országon kívül ahonnan indultak. De ha kicsit félretesszük a balsors tépázta önérzetünket és
magunkba nézünk, akkor érdemes átgondolni, hogy vajon a mi zenehallgatási szokásaink mennyiben mások? Mi mennyire vagyunk képben akár csak a környező országok
zenekaraival? Mi hány lengyel bandát ismerünk? Oké, ott vannak a klasszikusok,
mint a Dezerter, Siekiera, Infekcja, Homomilitia, Post Regiment stb., de hány
mai lengyel punk zenekart tudnánk felsorolni? Pedig náluk mindig nagyon pörgött
a punk és a mai napig egy nagyon aktív színteret tudnak felmutatni egy halom jó
bandával. Ezek egyike a poznani Wojna. A
Crust Poland című válogatáson a legjobb darab a Disable nevű zenekar Wojna
című száma. Mióta azt hallottam azóta tudom, hogy a Wojna magyarul azt jelenti,
hogy háború. Hogy a zenekar neve a Disable szám címéből jött e vagy sem azt
nem tudom, de az biztos, hogy tökéletesen passzol hozzájuk. A Wojna ugyanis egy
olyan pusztító d-beat banda akár egy atomcsapás. A stílusnak inkább a
letisztultabb, kemény hangzású vonalát követik, zeneileg valahol félúton a
Skitsystem és a Disrupt között, végig vödörhangon előadott lengyel szövegekkel.
Ha szereted a crustot akkor ez már úgyis elég, de stílustól függetlenül is, a Wojna
egy kiváló példa arra, hogy a kevésbé szem előtt lévő országok zenekarait is
érdemes figyelemmel kísérni, mert igazi gyöngyszemekre lehet bukkanni. Ha nem
teszed, csak magaddal cseszel ki. - bandcamp -
Bár a név és a lemez címe megtévesztő lehet, a Desperdicio valójában nem spanyol, hanem egy japán zenekar. Egy japán banda akik totál bele vannak őrülve a spanyol punkba és pont azt csinálják amihez a japánok nagyon értenek: fognak valamit ami eleve jó, atomjaira szedik, aztán újra összerakják, amitől bár megmaradnak a jellegzetességei, de a végeredmény mégis valami tipikusan japó lesz. Külön plusz pont az márciusi top 5-ben is szereplő Destrucción borítójára való egyértelmű utalás.
Eleve gyanúsak azok a zenekari bemutatkozások, melyek azzal
kezdődnek, hogy a tagok mely más zenekarokban játszottak korábban. Különösen
igaz ez abban az esetben, ha közepesen híresnek is alig mondható zenekarok korábbi
tagságáról van szó. Az Open City személyemben olyan emberre talált, aki mivel véletlenül
ismerte és szerette a tagság korábbi zenekarainak egy részét, a bandcamp oldalukon olvasható ajánló után nem fordított rögtön hátat. A tagok korábbi tevékenysége alapján bíztam benne, hogy a fentebb említett info inkább
csak tényközlés, egyfajta útmutató, nem pedig
szemtelen marketing. A zene meghallgatása után egyértelmű volt, hogy helyben
vagyunk. Az Open City a 80-as évek végén, 90-es évek elején megjelent zajosabb amerikai
poszt-hardcore bandák (Ignition, Swiz, stb.) hangzásvilágát próbálja
feleleveníteni és azt a néhai Sarah Kirsch által életre hívott, zeneileg rokon együttesek
(Fuel, Torches to Rome, Bread and Circuits, stb.) politikai vehemenciájával
megtölteni. Noha helyenként ismerősen csengenek Dan Yemin gitáros fémes
hangzású basszus által kísért tompított riffjei, Rachel Rubino énekes szövegei
új tartalommal töltik meg azokat. Az Open City egy érett, felnőtt banda. Tudom, ezek egy punk
zenekar esetében nem épp a legmegkapóbb jelzők, de koromból fakadóan talán
elnézhető e részrehajlás. Az elmúlt 30 évben kiderült, hogy faji, nemi és életkort illető kérdésekben az
egyenlőség eszméje nem elégséges. Az igazságosság érdekében ezeket
a kérdéseket újra elő kell venni, új szemszögből tárgyalni. Az Open City érett olyan tekintetben, hogy többek között eme aktuális témákat feszegeti, felnőtt pedig olyan tekintetben, hogy ezt
civilizált felnőtt módján teszi, tartalmát vesztett szlogenektől, vádaskodástól
mentesen. Minden tiszteletem az olyan hozzám hasonló korú embereké (e blog
szerkesztőit is beleértve), akik „öregségükre” sem távolodtak el a műfajtól és
a műfaj által propagált világnézettől és képesek annak fejlődésében,
fejlesztésében is aktívan részt venni. Az Open City szívet melengető bizonyíték
arra, hogy ez a fejlődés, illetve annak igénye nem csak a mi fejünkben létezik.
- bandcamp -
- bandcamp -
Miután
bejelentettétek,
hogy
vége
a
zenekarnak
az
első
kérdés
kicsit
megkerülhetetlen:
miért
döntöttetek
így?
Egy
régebbi
interjúban
azt
nyilatkoztátok,
hogy egy zenekarnak addig kell működni amíg
jó
számokat
tudnak
írni.
Eljött
az
az
idő,
mikor
úgy
éreztétek,
hogy
ez
már
nem
menne
vagy
más
volt
az
ok?
Rádi: Személyes okok, nem ment már a közös munka. Azért ez a barátságról is szól és ha már nem úgy működik egy barátság, ahogy kéne, akkor felesleges erőltetni a dolgokat. Majd egyszer egy másik formációban talán újra találkozunk, addig is mindenki néz és csinál magának valami teljesen újat, nincs ezzel baj szerintem.
Lilla:
Mivel együtt
találtuk
ki
Rádival
a
zenekart
és
aztán
összejöttünk,
eléggé
benne
volt
a
rizikó,
hogy
úgy
lesz
vége,
ha
szakítunk,
de
még
sikerült
fél
évvel
elhúzni
a
végleges
szakítást.
Nem
lehet
úgy
jó
számokat
írni,
hogy
két
tag
állandóan
feszkózik
egymással.
Nem olyan régen bővültetek
öt
tagúra
az
eredeti
trió
felállásból.
Mi
volt
ennek
az
oka?
Azt
szokták
mondani,
minél
kevesebben
vannak
egy
bandában
annál
kisebb
a
széthúzás.
Így
utólag
visszatekintve
jó
döntés
volt?
Lilla:
Az utóbbi
pár
hónapban
az
egyetlen
jó
a
próbákon
az
volt, hogy ott voltak Opiék
és
láttam,
mennyire
élvezik
az
együtt
zenélést.
Meg
az
is
jó
volt,
hogy
végre
van
rajtam
kívül
másik
lány
is
az
elvileg
feminista
zenekarban,
akit
ráadásul
nagyon
szeretek
és
akire
eléggé
felnézek.
Rádi:
Vendel régi
barátom,
akivel
kétszer
körbe
stoppoltam
Európát,
egyszer
egészen
az
óceánig
jutottunk
Portugáliában,
illetve
a
zenei
ízlésünk
is
nagyon
kompatibilis.
Opit
pedig
mindenki
mindig
is
bírta,
többször
turnéztunk
együtt
a
másik
zenekarával,
a
Pepi
Rösslerrel,
közös
split
lemezünk
is
jött
ki,
mi
szerveztük az első koncertjüket
a
Friscoban,
szóval
van
történelmünk
vele.
Ezenkívül
az
egyik
legtehetségesebb
zenész,
akivel
valaha
találkoztunk.
Eleinte
csak
beugrott
helyettesíteni
Lillát,
mert
ő
sérülés
miatt
nem
játszhatott
basszuson,
aztán
igazából
mindenki
úgy
gondolta,
hogy
ha
már
amúgy
is
ennyire
bírjuk,
miért
ne
maradjon
bent?
Kb.
ennyi a sztori, szerintem barátokkal
zenélni
a
legjobb
dolog
amit
tehet
az
ember.
Nem, én
személy
szerint
nem
bántam
meg,
hogy
bevettük
őket,
szerintem
a többiek
sem.
Egészen
új
életet
leheltek
a
zenekarba,
a
zenénk
is
eltolódott
ebből
a
shoegaze-es post-punkból
jobban
a
Washington DC féle
hatású
90-es
évek
post-hardcore-jába.
A Camp Koalában minden
tag
más
zenei
háttérrel
rendelkezett.
Miért
a punk zenét
választottátok?
A
mondanivaló
határozta
meg
a
hozzá
illő
zenei
keretet,
vagy eleve punk zenekart akartatok csinálni?
Rádi:
Igazából
legelsőnek
csak
annyi
volt,
hogy
szerettem
volna egy olyan punk zenekart ahol színtéren kívüli lányokkal
játszok,
és
énekesnek
Lillát
gondoltam,
mert
bár
egy
punktól
valahol
elég
távoli
stílusú
bandában
nyomta
akkor,
de
egyből
megláttam
benne
a
potenciált,
hogy
vele
mindenképpen
megéri
zenekart
csinálni.
Aztán
sajnos
gyorsan
kiestek
a
többi
lány
jelöltek
a
zenekarból, így egy másik
zenekari
próbálkozásomhoz
nyúltam
vissza,
ahol
Andris
dobolt
pár
próbát,
ő
akkoriban
amúgy
is
keresett
punk/hardcore
bandákat
ahol dobolhatna, gondoltam megkérdem, lenne-e kedve
ilyesmihez.
Vicces,
de
eredetileg
fejben
én
inkább
egy erős
és
Bikini
Killhez
hasonló
zenekart
akartam
csinálni.
Az már
kb.
első
próbán
látszott,
hogy
inkább
más
irányba
fog
menni,
de
nem
is
baj,
szeretem
ha
organikusan
alakul
egy
zenekarnak
a
zenéje,
nem
kell
erőltetni
stílusokat,
jön
ami
jön,
mindig
az
a legjobb szerintem. Szóval
így
indult,
hogy
csináljunk
punk
zenekart.
Az meg, hogy mindenki más háttérrel rendelkezik, félig tudatos, legalábbis a trió felállásban én kifejezetten színtéren kívüli arcokat kerestem, a többiek meg csak így alakultak, náluk azért nem néztük, hogy „ki honnan jön”.
Az meg, hogy mindenki más háttérrel rendelkezik, félig tudatos, legalábbis a trió felállásban én kifejezetten színtéren kívüli arcokat kerestem, a többiek meg csak így alakultak, náluk azért nem néztük, hogy „ki honnan jön”.
A punknak ráadásul egy itthon kevésbé elterjedt, kevésbé ismert vonalát választottátok. Mik voltak a fő hatásaitok?
Rádi:
Számomra
eleinte
Dinosaur
Jr,
korai
Hüsker
Dü,
Sarah
Kirsch
zenekarok
(Torches
To
Rome,
Fuel), Embrace, One Last Wish.
Később ez inkább tolódott olyan bandák felé, mint a Polvo, Swirlies, Hoover vagy a Drive Like Jehu. Persze a Kirsch bandák továbbra is ott voltak, nem hiszem, hogy valaha is meg tudom kerülni őket.
Később ez inkább tolódott olyan bandák felé, mint a Polvo, Swirlies, Hoover vagy a Drive Like Jehu. Persze a Kirsch bandák továbbra is ott voltak, nem hiszem, hogy valaha is meg tudom kerülni őket.
Lilla:
Nekem Cat Power a nagy példaképem,
az
ahogy még
a
korai
koncertjein
a
haja
mögül
énekel
csukott
szemmel,
de
mégis
iszonyat
erős
az
egész.
Aztán
Kathleen
Hanna,
meg a Heavens to Betsy nem megalkuvó, sírós
+ odabaszós
stílusa.
Dalszövegírásban
meg
szerintem
minél
tömörebb,
annál
jobb.
Nem kell túlvariálni,
verset
írni
meg
főleg
nem.
A punk közeg
mennyire
volt
nyitott
erre
az
hazai
viszonylatban
újszerűbb
hangzásra?
Egyáltalán
mennyire
tartjátok
nyitottnak
a
punk
színteret?
Lilla:
Nem hiszem, hogy újszerű
lenne.
Rádinak
elég
felismerhető
gitározása
van,
meg
amúgy
is
amikor
elkezdtük,
az
első
évben
általában
úgy
írtak
rólunk/írtak
ránk,
hogy
„Rádi
Gabi
új
zenekara”.
Nyilván
befogadtak,
mert
ő
régóta
mozog ebben. Asszem most kezdek jobban lepacsizni a többiekkel.
Jó
lett
volna
tiniként
is
tudni,
hogy
van
jó
magyar
underground,
akkor
nem
kellett
volna
otthon
naplót
írnom
egyedül.
Rádi:
Hát
eleinte
ment
a
viccelődés,
hogy ez mennyire lebutított
zene,
meg
hogy
már
pop,
meg
hasonló,
de
ez
inkább
ilyen
kis
játékos
baszogatás
volt,
mint
bármi
komoly
gondolat.
Mindig is nyitottak voltak, bárhol is jártunk, aki egy kicsit is otthon van ezekben a stílusokban, rögtön felfedezte a megfelelő stílus jegyeket, bár hol shoegaze zenekarnak írtak minket, hol emonak, hol meg post-punknak. Valahol ezek között vagyunk, ha muszáj cédulázni. Amúgy az itthoni színtér szerintem teljesen nyitott, nem nagyon tudok bármiféle kirekesztésről, bár biztos vannak esetek.
Mindig is nyitottak voltak, bárhol is jártunk, aki egy kicsit is otthon van ezekben a stílusokban, rögtön felfedezte a megfelelő stílus jegyeket, bár hol shoegaze zenekarnak írtak minket, hol emonak, hol meg post-punknak. Valahol ezek között vagyunk, ha muszáj cédulázni. Amúgy az itthoni színtér szerintem teljesen nyitott, nem nagyon tudok bármiféle kirekesztésről, bár biztos vannak esetek.
Voltatok többször
is
turnézni.
Külföldön
milyen
volt
a
fogadtatásotok?
Milyen pozitív
és
negatív
különbségeket
tapasztaltatok
az
itthoni
viszonyokhoz
képest?
Rádi:
Külföldön
mindig
jó
volt,
ez
alól
csak
azok
voltak
kivételek,
ahol
a
buli
meg
sem
volt
hirdetve
és
a
hangosítón
és
a
kutyáján
kívül
nem
volt
más
rajtunk.
Amúgy
tényleg
mindenhol
pozi
volt
a
visszajelzés,
még
a
militánsabb
hardcore
közegekből
is.
Azt
nem
tudom,
hogy
azért,
mert
rajtunk
volt
a
„feminista”
cetli,
vagy
azért,
mert
tényleg
láttak
bennünk
fantáziát,
de
igazából
mindegy
is
valahol.
Különbségek? Hát attól függ, szerintem nem érdemes Németországot összehasonlítani, ahol 5 eurót simán el lehet kérni két ismeretlen turnézó zenekarért egy este, vagy Svájccal, ahol a csöves crusty arcoknak ég a pofájuk, ha „csak” 400 eurót tudnak adni. Cseh országgal se fair, ott mindig is erős volt a színtér, de talán annyiban érdemes, hogy gazdaságilag kb. hasonlóan áll a két ország, mind a kettő ex komcsi állam, így talán lehet hasonlítgatásokat tenni, de szerintem ez is felesleges.
Különbségek? Hát attól függ, szerintem nem érdemes Németországot összehasonlítani, ahol 5 eurót simán el lehet kérni két ismeretlen turnézó zenekarért egy este, vagy Svájccal, ahol a csöves crusty arcoknak ég a pofájuk, ha „csak” 400 eurót tudnak adni. Cseh országgal se fair, ott mindig is erős volt a színtér, de talán annyiban érdemes, hogy gazdaságilag kb. hasonlóan áll a két ország, mind a kettő ex komcsi állam, így talán lehet hasonlítgatásokat tenni, de szerintem ez is felesleges.
Lilla:
A turnézni
a
világ
legjobb
dolga,
minden nap más
város,
kocsiban
zenehallgatás,
este
ingyen
sör
és
kaja,
nyitott,
lelkes
emberek.
A
közös
földön
alvás
még
akkor
is
jó,
ha
egész
éjjel
visszafelé
jön
a
füst
a
kályhából.
Nekem
ezt
adják
a
turnék.
Az
eléggé
fura
volt,
hogy
két
helyen
is
előre
szóltak,
hogy
a
dobosok
ne
vegyék
le
a
pólójukat
majd
a
koncerten,
mert
azt
ott
nem
szokás,
mert
sértő.
Ezen
kicsit
idegesen
vihogtam,
mert
végül is
értem
én,
hogy
a
fiúk
folyton
meztelenkedhetnek,
de
hát
istenem,
izzadnak,
én
inkább
azt
szeretném,
ha
én
is
levehetném
a
pólóm,
nem
azt,
ha
nekik
is
tilos
lenne.
Szerintetek pusztán a
zene
elég
ahhoz,
hogy
egy
zenekar
punk
legyen
vagy
kell
valami
több?
Rádi:
A zene csak egy eszköz,
hogy
kifejezzél
valamit.
Vannak
céleszközök,
azokkal
nyilván
könnyebb
elérni
bizonyos
célokat,
például
„tipikus
punk
zenével”
könnyebb
elhitetni
másokkal,
hogy
punk
zenekart
csinálsz.
Amúgy nem tudom, mi kell ahhoz, hogy egy zenekar punk legyen, én általában ezeket csak megérzésre mondom, hogy ez az, a másik meg nem.
Nem mintha ez bármit is számítana, adna vagy levonna egy zenekar értékéből. Lehetsz úgy is rendszerellenes, társadalom kritikus vagy feminista, hogy nem punk zenekart csinálsz.
Amúgy nem tudom, mi kell ahhoz, hogy egy zenekar punk legyen, én általában ezeket csak megérzésre mondom, hogy ez az, a másik meg nem.
Nem mintha ez bármit is számítana, adna vagy levonna egy zenekar értékéből. Lehetsz úgy is rendszerellenes, társadalom kritikus vagy feminista, hogy nem punk zenekart csinálsz.
A Camp Koala mondanivalójában nagyon
hangsúlyos
volt
a
feminizmus.
A
társadalom
egészében
nagyjából
látjuk,
hogy
mennyire
siralmas
a
helyzet.
A
punk
színtér
mennyiben
más,
mennyire
van
jelen
itt
is
a
szexizmus?
Lilla:
Hát,
asszem
mivel
alapvetően
sokkal
több
fiú
van,
mint
nem
fiú,
persze,
hogy
van
szexizmus,
csak
nem
tűnik
fel,
mert
nincsenek
lányok.
Nem tudom,
ez
így
érthető-e, de valahogy
úgy
értem,
hogy
amíg
nincs
ott
a
„másik
nem”,
nem
tűnik
fel,
mennyire
mindennapos
a
nőgyalázás,
az
„öltözői”
duma.
Engem
ettől
még
soha
nem
ért
hátrányos
megkülönböztetés
és
nem
érzem
szarul
magam
a
pankok
között.
Rádi:
Nyilván
jobb
ez
a
kis
sziget
amit
punknak
nevezünk,
legalább
is
amit
én
szeretek
annak
hinni,
de
ettől
függetlenül
mindenhol vannak szexista, elnyomó férgek
és/vagy másokat
bántalmazók.
A punkban kevesebb, de annál jobban fáj, mikor kiderül valakiről, hogy az, hisz általában itt mindenki ismer mindenkit és valahol mindenki valamilyen szinten barátja a másiknak, így azért elég lehangoló, mikor egy haverodról kiderül, hogy verte a barátnőjét, vagy csak szimplán egy elnyomó fasz bárkivel szemben. De ha statisztikát néznénk, akkor biztos szép eredményeket kapnánk, ha összehasonlítanánk a magyar társadalommal, legalább is én így vélem, aztán persze ki tudja, nem csinált még senki ilyen felmérést.
A punkban kevesebb, de annál jobban fáj, mikor kiderül valakiről, hogy az, hisz általában itt mindenki ismer mindenkit és valahol mindenki valamilyen szinten barátja a másiknak, így azért elég lehangoló, mikor egy haverodról kiderül, hogy verte a barátnőjét, vagy csak szimplán egy elnyomó fasz bárkivel szemben. De ha statisztikát néznénk, akkor biztos szép eredményeket kapnánk, ha összehasonlítanánk a magyar társadalommal, legalább is én így vélem, aztán persze ki tudja, nem csinált még senki ilyen felmérést.
A punk alapvetően egy
elég
zárt,
elszigetelt közösség.
Ti
viszont
sokat
játszottatok
más
közegben
is,
egészen
más
közönségnek
is.
Ott
hogy
fogadták
a
zenéteket,
mennyire
ment
át
az
üzenetetek?
Lilla:
Mivel elég
könnyen
befogadható
szerintem
a
zenénk,
viszont
igyekeztünk
punkokkal
fellépni,
lehet,
hogy
így
olyanok
is
megismertek
fasza
punk
zenekarokat,
akik
amúgy
nem
szoktak
lejárni
a
pinyóba,
szóval
talán
átment
az
„üzenet”.
Rádi:
Mindig is nyitottak voltak ránk
az
emberek,
azért
elég
befogadható
zenét
játszunk,
de mindig annyival megtoldva, hogy az több legyen,
mint
egy
egyszerű
pop
dal.
Én
akarom,
hogy
minden
koncerten
érezzék
az
emberek,
hogy
ha
fájdalomról
és
elnyomásról
éneklünk,
az
a
dalszövegekben
és
a
zenében
is
egyaránt
érezhető
legyen,
hogy
legyen
súlya
az
egésznek.
Sőt,
egy
idő
után
egy
kicsit
célom
volt,
hogy
olyan
zenét
írjak,
aminek
bár
van
egy
negédes
kicsengése,
de
igazából
végeredményben
érezzék
a
dallamoktól
és
a
zajtól
kellemetlenül
magukat
az
emberek
és
maximum
csak
a
koncert
energiája
adjon
ez alól
feloldást.
Nem tudom
ennek
a
mondatnak
mennyi
értelme
volt
amúgy.
Visszatekintve szerintetek tudtatok változtatni
valamit
az
emberek
hozzáállásán?
Rádi:
Sok lány
mondta
Lillának,
hogy
mennyire
felnéznek
rá,
illetve
az
üzenetünkre,
hogy
ezt
igen
is
lányok
is
tudják, akár sokkal
jobban
csinálni
(ez
amúgy
konkrétan
igaz,
Lilla
a
legjobb
énekes,
akivel
valaha
együtt
voltam
egy
zenekarban,
Opi
meg
a
legjobb
basszeros/gitáros,
simán
lejátszanak
minket
a
francba).
És
ez
szerintem
nagyon
szuper
dolog.
Fefi (Norms,
Berosszulás,
Dehidratált
Fejek,
ODDDS
stb.)
egyszer
mondta
is,
hogy
amúgy
tök
büszke
a
Camp
Koalára,
mert
azóta
több
lány
jár
le
punk
(közeli)
koncertekre.
Ez
mondjuk
nem
feltétlen
a
mi
érdemünk,
de
szeretem
hinni,
hogy
kicsit
kivettük
ebből
a
részünket
mi
is.
Remélem
hamarosan
pezsegni
fog
a
pesti
zenei
színtér
jobbnál
jobb
lány
bandákkal,
most
amúgy
van
is
egy
nagyon
jó
shoegaze
zenekar
kilátásban,
remélem
mihamarabb
láthatom
őket
koncerten.
A zenekar elég erősen
támogatta
a
fanzine
kultúrát
is.
Ezen
a
téren
sikerült
előrelépést
elérni?
A
Hüvelygomba
femzine
a
zenekarhoz
köthető
vagy
kifejezetten
Lilla
zineje?
Attól,
hogy
a
zenekarnak
vége
a
zinenek
lesz
még
folytatása?
Lilla:
Hát
most Rádi
nemrég
szervezett
az
Ukmukfukk
fesztiválnak
a
Gólyában
egy
pénzgyűjtő
bulit,
amin
a
Dehidratált
Fejek
meg
a
Fake
Shakes
is
játszott,
és
kiadtak
egy
Save
the
Zines
zinet
is,
szóval
gondolom
ő
most
eléggé
rá
fog
állni
erre
a
zine-messiás
szerepre.
A
Hüvelygomba
közös
volt,
de
én
fogom
tovább vinni.
Egyelőre
a
Mimózán
dolgozom,
amit
lentebb
kifejtek,
miről/kiknek
szól.
A
Hisztéria
Fesztiválon
csináltunk
közösen
egy
zinet
ismeretlen
emberekkel,
akiknek
volt
épp
kedvük
beszállni,
ha
érdekel
az
eredmény,
gyertek el áprilisban
az
Ukmukfukkra,
ott
leszünk.
Rádi:
Szerencsére
nem
csak
mi,
de
mások
is
erősen
a
fanzine
mellett
vannak.
Az
egyik
Klein Laci barátunk,
aki
mindig
önzetlenül
segít
minket
fanzinet
sokszorosítani
és
mérhetetlenül
nagy
hálával
tartozunk
neki
ezért.
A
másik
pedig,
bár
azok
inkább
grafikai
zine-ek, az UkMukFukk
zine
fesztesek
és
a
Zina
zine
készítői,
akik
amúgy
csak
lányokból állnak.
Jó
látni,
hogy
nem
csak
a
punk
felől
éled
újra
az
érdeklődés
a
fanzine-ek iránt,
ráadásul
hogy
ebben
talán
most
a
lányok
kicsit
erősebbek
is,
mint
a
fiúk.
A Hüvelygombát
Lilla
viszi
majd
tovább,
én
eddig
is
próbáltam
csak
háttérember
lenni,
amolyan project manager, aki segíti egyben
tartani
a
dolgokat,
de
már
erre
rég
nincs
szüksége
Lillának,
hisz
bár
eleinte
neki
kevés
tapasztalata
volt,
hogyan
lehet
egy
fanzine-t előállítani,
azóta
szerintem
többet
tud
az
egészről,
mint
én.
„A forradalom felfalja saját gyermekeit”. A politikai mozgalmaknál általában megfigyelhető, hogy bármilyen pozitív is a cél, mindig akad egy még radikálisabb szárny ami a legnagyobb hangsúlyt a belső ellenség keresésére fekteti és kizárólagosságra törekszik. Meg van ez a feminizmusban is? Nektek volt esetleg ebből adódó konfliktusotok?
Lilla:
Széthúzás
van
ebben
is,
mint
minden
belterjes
közegben,
egymás
savazása,
személyeskedés
megy.
Engem
nem
tartanak
kvalifikált,
művelt
feministának,
de
hát
nem
is
kell
mindenkinek annak lennie, mindenesetre igyekszem beleásni magam
jobban.
Én
abban
hiszek,
hogy
már
az
is
előrehaladás,
ha
csak
a
környezetemben
lévő
nőkkel
közösen
beszélgetünk
a
mindennapi
szexizmusról.
Megbeszéljük,
melyik
erőszakos
férfit
kéne
megverni,
ha szerzünk
boxert,
elmegyünk
együtt
önvédelmi
tanfolyamra,
visszaszólunk
a
catcallingoló
fasziknak.
Most
csináltam
egy
új
zinet,
a
Mimózát,
amiben
lányok
írhatnak
névtelenül
(vagy
nem,
ahogy
könnyebb
kiadni)
az
őket
érintő
mindennapi
problémáikról.
Ilyen
kiborulós-érzelmes
cucc.
Nem
nagy
dolog,
ahogy
a
Hüvelygomba
sem
az,
de
én
ezt
tudom
tenni
személyes
szinten,
hogy
összehozom
a
barátnőimet
(vagy
újakat
„beszervezni”),
csináljunk
zineket,
csináljunk
zenekarokat
közösen,
így
támogassuk
egymást,
meg
gyűrjük le a girl hate-et. Lehet,
hogy
ez
úgy
hangzik,
mintha
valami
ifjúsági
magazin
lenne,
meg
ciszhetero
fehérfeminizmus,
de
egyelőre
itt
tartok
(legalább
hetero nem
vagyok).
Mit gondoltok a mainstreamben jelen lévő
feminizmusról?
Az
ezt
képviselő
sztárok
csak felhasználják
a
feminizmust
a
saját
népszerűségük
érdekében
vagy
épp
fordítva:
a
népszerűségüket
használják
fel
a
feminizmus
támogatására?
Lilla: Szerintem Grimes „nagyobb” feminista, mint Beyoncé, saját
maga producereli, írja
a számait és női előadókkal dolgozik. Mégsem írja ki óriási betűkkel a színpadra, hogy feminist. Az, hogy
már vehetsz 3000-ért egy girl
power feliratú pólót
a boltban, nem juttatja el a lányokhoz az üzenetet, csak felvizezi és cukivá
teszi, ez is csak egy újabb divatkellék lett.
Viszont meg van az esélye annak, hogy mivel egyre több helyen jön fel a téma, utána is néznek többen és valamennyire eljut
hozzájuk az üzenete. Szóval ha liberális feministaként nézzük, ez pozitív irány. Mondhatja Kim Kardashian, hogy valahol ő is feminista, mert
mennyi pénzt csinált egyedül, viszont szerintem a feminizmus egyszerre kell
rendszerellenes is legyen, vagyis a kapitalizmus kritikája,
balos, mindig is balos lesz. Na szóval ez egy nagy dilemma, de most is épp erről megy vita a titkos lányos csoportomban facebookon.
Rádi:
Ez mindig is így
volt,
semmi
új
nem
történik,
sőt,
a
90-es
években
már
lejátszódott
a
nagy
girl
power
kiárusítás,
elég
csak
a
Spice
Girls-re gondolni.
Nem
tudom,
a
világ
most
ilyen,
ezzel
nem
nagyon
lehet
szerintem
mit
kezdeni,
a
lényeg
az,
hogy
amit
te
csinálsz,
az
feleljen
meg
a
te
nézeteidnek
és
esztétikádnak,
a
többi
szerintem
felesleges
időfecsérlés.
Mi a véleményetek
a
pornóról?
Van
már
punk
tematikájú
pornó
és
ún.
feminista
a
pornó
is.
Szerintetek
ez
egy
létező
dolog vagy egy oximoron?
Rádi:
Bár
nem
olyan
rég
kitöltöttem
egy
tesztet,
ami
szerint
én
nem
vagyok
pornó
függő,
ennek
ellenére
én
szerintem
valahol
sajnos
nagyon
is
az
vagyok.
Ezek
a
tematikus
pornók
amúgy
inkább
viccesek,
mint
bármi
más.
Az
úgynevezett
meg „feminista pornó”
igazából
annyiból
más,
hogy
nem
hányod
el
egyből
magad,
míg
beraksz
egy
random
Kovi
filmet,
ott
garantált
az
instant
pohárba
okádás.
Szerintem
inkább
marketing,
mint
komolyan
vehető
dolog,
de
technikailag
nem
merültem
el
nagyon
a
témában,
szóval
nem
tudom
mennyire
kihasználáson
alapszik
egy
ilyen
„feminista
pornó”.
Lilla:
Van punk pornó?
LOL
Egyszer megnéznék
egy
feminista
pornót,
eddig
még
nem
találtam,
de
én
például
nem
vetem
meg,
szerintem
a
nőknek
is,
vagy
legalábbis
nekem, van igényem
a
jó
pornóra
(=ami
nem
megalázó
és
nem
testlyukakat
kell
szuperközeliben
nézni,
arra
amúgy
is
ki
tud
ráizgulni?).
Nem
lehet
betiltani,
vagy
eltörölni
a
szemét
pornót,
szóval
akkor
már
legalább
legyenek
rendes
pornók
is.
Valahogy
úgy
tudom elképzelni
a feminista pornót,
hogy
simán
csak
igazi
szex.
Mármint
előjátékkal,
meg
csókkal
meg
minden.
Fura
is
ez
a
megnevezés,
ettől
lenne
feminista?
Ettől
csak
jó
lesz.
Az
is
fasza
lenne,
ha
nem
kéne
brazilgyantázniuk
a
nőknek,
azt
érezniük,
hogy
csakis
szőrtelenül szépek,
csak
azért,
mert
éppen
ez
a
divat
a
pornóiparban.
Ez
egy
elég
összetett
kérdés,
és
nagyon
megosztó
is
a
feministák
körében,
hogy
a
szexmunka
a
nők
kizsákmányolásáról
szól-e, vagy kapitalista
szempontból
ők
önként
áruba
bocsájtják
a
javaikat
és
legalább
önállóan
megélnek
belőle,
jobban,
mint
ha
pultoznának.
Én
afelé
hajlok,
hogy
a
cél
az,
hogy
ne
kelljen
nőknek
a
testükből
megélniük,
mert
az
„érzelmes”
pornót
nyomó
James
Deenről
is
kiderült,
megerőszakolt
több
nőt
is,
szóval mindig
benne
van
a pakliban, hogy muszájból
ki
vannak
szolgáltatva
szexuális
erőszaknak
a
szexmunkások.
Lehet, hogy még korai
a
kérdés,
de
mi
lesz
a
következő
lépés?
Van
tervben
új
zenekar?
Ki
hogy
képzeli
el
a
folytatást?
Lilla:
Naná,
hogy
van,
ha
már
megtaláltam
az
egyetlen
dolgot az életben,
amiben
jó
vagyok,
szeretném
életem
végéig
tolni.
Lányokkal
akarok
zenélni,
persze
meg
is
van
kikkel,
épp
most
várom,
hogy
visszajöjjön
turnéról
az
egyikük.
Plusz
Barna
Emíliával
és
Simai
Pannival
közösen
megszervezzük
idén
a
második
Ladyfestet, amire várjuk
női
zenekarok
jelentkezését,
lehetnek
benne
fiúk
is,
de
a
lényeg,
hogy
több
lány.
Ha
szeretne
valaki
előadni/mesélni
nőkről
a
zenében,
vagy
más,
nők+műveszethez
kapcsolódó
témában,
írjon
ránk
facebookon.
Lányok,
írjatok!
Rádi: Én
16 éves korom óta folyamatosan zenekarban vagyok, általában többen is, ez nagyon most sincsen másképpen. Valami
úgy is lesz, szeretek új emberekkel új fajta zenét csinálni, ha meg majd
lesz valami, azt úgy is kirakjuk netre.
Melyek azok a zenekarok akikkel közösséget
tudtok
vállalni
és
vagy
zenei,
vagy
mondanivaló
szempontjából
ajánlanátok
a
mai
felhozatalból?
Lilla:
A Dehidratált
Fejeket
szeretem,
kár,
hogy
nem
tudtunk
már
elmenni
turnézni
együtt
(bocsi). Ja és
Pepi
Rössler
<33333333
Rádi: Norms, Dehidratált Fejek,
Fake Shakes, Mayberian Sanskülotts, Pepi Rössler, Shot In The Neck, Agavoid, berriloom, pigeoncoma., Berosszulás, Rosa
Parks, Touch, meg még tuti van egy csomó jó zenekar, csak körbe kell nézni. Izgalmas a magyar
zeneiszíntér szerintem nagyon,
legyen az punk vagy nem punk, tök mindegy, csak nyitott szemmel és füllel kell járni.
- bandcamp -
- bandcamp -
Rólunk
Ez egy punk zenével foglalkozó blog, amit a fanzinek/webzinek hiányát enyhítendő hoztunk létre. Elég volt a facebookos beltenyészetből, áramoljon az infó! Az itt megjelent írások erősen szubjektívek - ha nem tetszik amit itt olvasol, akkor ne nekünk rinyálj, hanem csináld meg a sajátodat! A ZENE MINDENKIÉ!
Top bejegyzések
-
A Rákosit aligha kell bárkinek is bemutatni. Már jó ideje az itthoni hardcore punk színtér oszlopos tagjai, akik az egyik leghitelesebb és ...
-
Ezeket a bevezetőket sosem könnyű megírni, ez alkalommal pedig különösen nehéz dolgom van. Mégis hogyan lehetne pár sorban összefoglalni és ...
-
Szeged. Nekem az a város volt, ahol vannak azok az érdekes zenekarok, a new-wave-es punkok, akik tuti több Killing Joke-ot hallgattak, mint ...
-
Hol élsz te bazmeg? Ruandában, Boszniában, Budapesten? Mindegy. Semmi okod arra, hogy jól érezd magad! Ma még fiatalon, önfeledten rázod a...
-
Bíbelődtem valami bevezető féleséggel, de meggondoltam magam. Ez egy interjú a Gipsy SS -szel! A Gipsy SS-ben mindenkinek több zenekara v...
-
Szombathely mindig is a hazai punk-hardcore meghatározó bástyája volt, Berci Side pedig ennek a folyamatosan pörgő szombathelyi színtérnek...
-
Most egy jó kis SxOxTxEx interjú van soron. A nemrég megjelent split 10"-esről a Raw Noise Apes-szel pár napja már áradoztam itt . A ...
-
Gerjedő gitárok, csontvázig csupaszított zene, torzuló fejek. Három figura akiket leginkább az elszántság, a kétségbeesés és az elkeseredés ...
-
Vendégcikk Vargyai Viktor (aka Vik Vicious) barátunk tollából akit a Maximumrocknroll kolumnistájaként és az Értő Hallg...
-
Ritmussá váló feszültség és frusztráció. Zenévé torzított erő, energia és harag. Üvöltésbe forduló rémálmok, látomások és hideg veríték. Ri...
Üzemeltető: Blogger.
Címkék
- Catnip -
- Havi top 5 -
- Interjú -
- Kritika -
- Video -
1978
1981
1985
1986
1996
2007
2011
2016
2017
2018
7''
8 tracks
80's punk
A.P.P.L.E.
Acts of Aggression
anarcho punk
anarcho-punk
anrcho-punk
április
Asztalos Ildi
augusztus
B.B.Gabor
B.E.T.O.E.
Back To The 30's
barcelona
belfast
Bence
Berci
Berci Side
Berosszulás
best of
Beton
Böiler
Budapest
Burning Angel
Camp Koala
Can't Avoid Success
canada
Chaos in Tejas
Crudos
crust
d-beat
dark punk
Dave Dictor
deathrock
demo
Desperdicio
Det Längtande Djuret
Diskobra
Dudva
Dunkle Tage
EP
Facades
fanzine
február
finland
Framtid
Future Terror
garage
Gazpröm
Generacion Suicida
germany
gindcore
Gipsy SS
Glorious?
Government Warning
hardcore
Herätys
homocore
Homomilitia
hungary
Hülye hardcore
Impulso de destruccion
Institution
Intim Hulladék
január
japan
július
június
Kakka-Hätä 77
käng
käng-punk
Katastrof
kbd
kislemez
lámpa zene
Liberal Youth
Limp Wrist
Limpek
live
LP
Lux
M.D.C.
magyar punk
május
Malmö
mangel
március
mezőtúr
nagylemez
nemzeti top 5
new wave
new york
Nightmen
noise not music
Norms
northern ireland
november
Nyet Nyet Soviet
október
Open City
Önkiirtás
Padkarosda
pestis
Pod Guzami
Poland
post punk
power pop
promo
Puke
punk
punk rock
punk-könyvtár
puszta
queercore
Rákosi
raw punk
riffek kora
Rotten UK
savaria colonia
SCHC
Semmi komoly
single
Sombras
Soviet Jewellery
spain
Speak Up
split
Straight Edge
sweden
SxOxTxEx
szeged
szeptember
szerbia
szombathely
T1
tape
Terminator 1
Tétova lelkek
That is not dead
The Heartburns
The Horrific Visions
The Outcasts
Totalitär
Trottel
Twoje Cialo Twoj Wybor
UK 82
United Side
usa
Vägra
venezuela
We're All Fucked
Who are They To Impose Restrictions?
Wojna
Wroongg!
XXX
You're a Disease
zsibbad az agy