Liberal Youth interjú - ''Mindig fontos volt, hogy állást foglaljak a dolgokban.''

0 Comments
Szombathely mindig is a hazai punk-hardcore meghatározó bástyája volt, Berci Side pedig ennek a folyamatosan pörgő szombathelyi színtérnek egy megkerülhetetlen arca. Többek közt olyan zenekarokkal tette le a névjegyét mint a United Side, a Speak Up!, a Wroongg! és a Liberal Youth. Közvetlen, aktív, hiteles és irigylésre méltóan energikus figura. Mindig van mondanivalója, méghozzá olyan amire érdemes is odafigyelni. Fotók: Keksz.net

A szombathelyi színtér kezdetei kapcsán rendre szóba kerül egy egykori pinceklub. Mondanál erről pár szót? Ez egy DIY hely volt? Milyen bandák fordultak meg itt és mennyire volt kihatással ez a hely a későbbi kolónia alakulására? Ha jól tudom ekkoriban jelentek meg először az SCHC feliratok is a plakátokon.

Berci: Ez egy légópince vagy atombunker volt, a szombathelyi főtér egyik régi háza alatt... Hogy hogyan kerül használatba azt nem tudom, egyszer csak lett oda egy buli hirdetve, kézzel rajzolt, fénymásolt plakáton láttuk a városban mászkálva. Akkor az összes buliról így szereztünk tudomást. De volt olyan is, hogy találomra odamentünk, hallottuk a dübörgést a mélyből, szóval tudtuk, hogy valami van! :D Teljesen DIY volt, pár srác sört és zsíros kenyeret árult, volt, hogy csak magnóról szólt a zene. Punkok csinálták punkoknak.
Főleg helyi bandák voltak, de volt AMD, Barrikád, Sorvadás, talán Hideg Roncs is, meg ilyesmik. A SCHC felirat az egyik 91-es plakáton volt fenn először. A falak tele voltak fújkálva, graffitizve és volt nem egy olyan banda amit azért szereztem be, mert ki volt fújva a falra - például a Concrete Sox, NOTA vagy a Poison Idea. Szóval fontos hely volt, hahaha...  Mindenki, aki később részese lett az SCHC-nak itt lógott péntek esténként.

Szombathely nem csak a kolónia miatt volt nagyon fontos a hazai hardcore színtér életében, hanem ott került megrendezésre az LMS tehetségkutató is, ami sok zenekart és arcot hozott össze. Ez ma, az internet világában már elég furcsán hangozhat, de ha jól tudom ennek a rendezvénynek akkoriban elég nagy jelentősége volt.

Berci: Inkább az undergroundnak adott lökést, Mood és ilyen bandák léptek fel ott. A stúdióban sok demo készült ez igaz, Sedative Bang, Burning Inside, SCHC bandák.

És tényleg volt olyan, aki mikor kérdezte, hogy hogyan lehetne bekerülni a Savaria Coloniába, akkor a Lord basszusgitárosához, Vida Ferihez lett irányítva, hogy tőle kell tagságit kérni? :)

Berci: Ezt én úgy ismerem, hogy a Ferinek telefonált valaki, hogy van egy hardcore bandájuk és szeretnének belépni az SCHC-ba...

A 90-es évek közepén szinte egyszerre indult be az egész országban a hardcore őrület, sorra alakultak a zenekarok. De míg a 80-as évek korai magyar hc zenekarain az olyan finn hardcore bandák hatása érződött, mint pl. a Riistetyt, addig a 90-es években gyakorlatilag mindenki csak a NYHC bandákra esküdött és az a hangzás jelentette itthon a hardcoret. Ez miért alakulhatott így?

Berci: Hát én ezt nem tudom... Szerintem ez akkor nagyon két dolog volt... Voltak a punk bandák, meg a hardcore bandák és nem is nagyon közösködtek, a közönségnek csak elenyésző része volt közös. Meg az akkori fiatalok nem ismerték a Marina Revue-t, Trottelt, Rést, Qss-t szóval a 80-as bandákat, viszont akkor már rengeteg amcsi zenét be lehetett könnyen szerezni. A bandák többsége nem az AMD-vel került a színtérre, hanem olyan bandákat hallott először, mint az Agnostic Front, vagy a Youth of Today.

A 90-es években egymástól teljesen függetlenül és csak minimális átjárással létezett egymás mellett a punk és a hardcore színtér - elég komoly ellenérzésekkel és fenntartásokkal a másik iránt. Mi volt ennek az oka?

Berci: Szerintem a hardcore srácok többsége igénytelen alkoholistának tartotta a punkokat, a punkok nagy része meg feszegetős, emberkedő macsóknak a hc-sokat. Kb. ilyesmi történt 1990 őszén velünk: kapucnisban, meg DRI feliratos felhajtott simléderes baseball sapkában mentem egy Qss koncertre, a haverom meg talán egy M.O.D. vagy S.O.D. pólóban. Egy punk arc szedte a belépőt, szóval én voltam neki a repper, haverom meg a rocker, nem nagyon akart beengedni....

Idővel aztán a két színtér újra összeért, amiben nektek is nagy szerepetek volt. Minek volt köszönhető ez az egyesülés és mennyire okozott ez problémákat? Sokan nem annyira örültek ennek, még a 2000-es évek közepén is lehetett hallani olyan véleményeket, hogy „újra ki kellene ásni az árkot a hardcore és a punk között”.

Berci: Sokszor pofáztam erről már, hogy nekem ez sosem volt külön dolog, tudod hardcorepunk vagy punkhardcore. :D  Örülök, hogy azt mondod van benne részünk, nekem sosem „derogált” punk bandákkal játszani. Az első hatásaim a Trottel, Dead Kennedys, The Ex, Instigators, ilyen bandák voltak. Az anarchizmusról és az állatvédelemről előbb olvastam, mint a straight edge-ről. Nekem ez természetes volt, hogy ez a két dolog nem is kettő, hanem egy dolog két fele.
Árokásás, ja...  hát az nem jött össze...  Sosem értettem az ilyen dolgokat. Nem érdekelnek azok, akik egy elit klubot szeretnének csinálni ebből, szerencsére mindig is többségben voltak az értelmes, önálló véleménnyel rendelkező emberek, akik nem hagyták, hagyják elbaszni a színteret...   

Van még ami a mai napig megmaradt ebből az ellenségeskedésből, érezhető ez még ma is?

Berci: Én nem tapasztalok semmi ilyet. Pár ember néha tolja a személyes sérelmét, de ezt a facebook hisztit nem nevezném ellenségeskedésnek.

A kezdetekben még mindenki old-schoolt játszott, ami mellett a szombathelyi bandák ki is tartottak, Pest környékén viszont jóval trendkövetőbbnek bizonyult a színtér. A 90-es évek végére már hódított a vegán metál és a Side By Side-ot lejárt lemezként emlegették. Ekkoriban sokak szemében cikivé vált az SCHC és igen erős jelzők és vélemények röpködtek. Hogy emlékszel erre az időszakra?

Berci: Én még azt sem tudtam, mi az az internet, valaki már mutatta a wikipédián, hogy a Hungarian hardcore szócikkben az SCHC t nyugatmagyarországi bohócoknak írta be valaki. Ez olyan 2000 körül volt... Volt idő amikor foglalkoztam vele, de igazából akkor sem éreztem magam szarul, csak nem értettem. Mi azt csináltuk amit akartunk, nem azt amit kellett volna, hogy több ember legyen a koncerteken. Az idő sok mindent megmutat! Olyan emberek is köpködték az SCHC-t akiknek inkább köszönetet kellett volna mondaniuk, de ez sem érdekes... Mi soha senkinek nem tettünk keresztbe és akinek tudtunk segítettünk ha arról volt szó, szóval nekem/nekünk nem kell magyarázkodnunk amiért nem változtunk :)

Mennyire merültek fel ebben az időszakban ideológiai ellentétek a színtéren belül?

Berci: Voltak. Hogy mennyire? Szerintem nem volt ez olyan veszélyes... én mindig erősebb dolognak tartottam a kommunikációt a nézeteltérések kezelésére és azt hiszem ez többnyire sikerült is. 

És mit szólsz az olyan félreértelmezésekhez mint amikor pl. pár éve egy NSHC banda dolgozott fel egy United Side számot?

Berci: Hát basszus ezzel nem tudok mit kezdeni. Amúgy írtam is nekik, de semmi választ nem kaptam, szóval nem tudom, mit tehetnék... Kíváncsi lennék, náluk van e ilyen önkéntes színtérrendőrség aki kideríti, hogy a United Side-nak volt antirasszista, antifasiszta száma is... Remélem igen, és kaptak érte rendesen! :D

A United Side „A mi oldalunk” című anyaga hivatalos kiadásban jelent meg. Később azonban komoly problémák adódtak a kiadóval és ha jól tudom azért is kellett a nevet Speak Up!-ra változtatni, hogy meg tudjatok szabadulni tőlük.

Berci: Igen, sok mindent nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Naívak voltunk és nem kellett volna aláírni azt a szerződést... Még azt sem árulták el miből mennyi készült, nem hogy mennyi fogyott. A legjobb kifogás az volt, hogy tönkrement a merevlemez és minden adat elveszett.

Volt amúgy valami érezhető, gyakorlati haszna a kiadóval való együttműködésnek?

Berci: Hát, ha az haszon, hogy a Sziget-en játszottunk, akkor kb. ennyi...

Míg a United Side-ban vegyesen voltak az angol és magyar szövegek, addig a Speak up!-ban már csak angolul énekeltél. Mi volt ennek a váltásnak az oka?

Berci: Amennyire emlékszem ezt akkor beszéltük meg amikor kitaláltuk, hogy akkor Speak up! néven folytatjuk. Akkor úgy láttuk az angol szövegekkel több emberhez juthatunk el.

Mennyire voltak akkoriban külföldi koncertek? Ausztria már csak a közelségéből adódóan is adná magát, de amennyire én látom valahogy mégse vegyült igazán soha a magyar és az osztrák színtér.

Berci: Volt több osztrák koncert is, meg szlovák, horvát... Egy időben sok koncert volt Oberwartban, ami Szombathelytől 35 km. Amikor tudtunk kimentünk és elég jól ment az, hogy az ottani srácok is jöttek a szombathelyi bulikra. Ez a Racial Abuse miatt is volt, de aztán 2000 tájékára szinte teljesen elmaradtak az osztrák srácok. Amennyire tudom a környékünkön teljesen eltűnt a színtér aktív része az osztrák oldalon... Gratz és Bécs között nincs semmi...

A Speak Up!-nak miért lett vége?

Berci: 2003 elejére kifulladtunk... Amennyire láttam, Bim és Peti-Side elvesztették a motivációt. Az utolsó időkben alig voltak a koncerteken, szerintem ez lehetett az oka. Aztán egyik hajnalban mikor hazaértük, megbeszéltük, hogy vége, ennyi... Benne volt már a levegőben.

Már lassan 15 éve vagy tagja a Liberal Youthnak. Mennyire változott ezalatt az idő alatt a zenekart körülvevő közeg és mennyit változott - változott e egyáltalán - a zenekar?

Berci: Huhh, nehéz kérdés... Remélem, hogy tudtunk úgy változni, hogy megmaradtunk annak, amik voltunk... Egy kívülálló ezt talán jobban meg tudná mondani. Persze úgy gondolom, hogy változtunk, szinte mindegyikünk családot alapított, átment jó és rossz dolgokon, ezek a dolgok biztos nem múltak el nyomtalanul... Ráadásul a világunk is elég durván megváltozott.

A zenekar nevéből adódóan mennyire érnek titeket támadások? Az indulás óta igencsak megváltozott a „liberális” szó jelentése: mára már hétköznapi szitokszóvá vált.

Berci: Azt kell mondanom, hogy nem annyira. Persze voltak akik nehezményezték a nevet, igaz 95-ben ez még nem volt szitokszó. Ez is egy olyan dolog, ami már régen nem foglalkoztat. Aki ismer minket tudja milyen dolgok mellett állunk ki, aki nyitott az megtudja, ha akarja, aki pedig ezen akar fennakadni, annak nincs mit magyarázkodni.

A Liberal Youth-ot egy időben előszeretettel komcsizták, amire mint egy fricskaként a „Pénzért, haszonért” borítójával rá is tettek egy lapáttal. Ez hogy sült el, milyen volt a ennek a fogadtatása?

Berci: Volt ilyen igen. A kalapácsos figura inkább az antikapitalizmusra utalt, ami persze sokaknak egyenlő a kommunizmussal. Az ilyen embereknek, akik csak két végletben tudnak gondolkodni, hiába magyarázzuk a zenekar nevét vagy a szövegeket, azt látnak bele amit szeretnének, ezekkel nem tudsz mit csinálni... :D

A punkokat amúgy is gyakran bélyegzik általánosságban kommunistáknak, amin nem sokat segít a Hétköznapi Csalódások által képviselt álságos Kádár-nosztalgia sem. Mit gondolsz erről?

Berci: Sok haverommal vitatkoztam erről, akik hallgatnak Picsát. Nekem a Che Guevarázás nem igazán vállalható dolog, az meg, hogy egy kádárista punk anarchia jelet használ az maga a vicc...  

Játszol a Wroongg!-ban is. Mi a motiváció, hogy egy másik hardcore bandában is nyomjad - a Liberal nem elégíti ki teljesen a zenélés iránti igényeidet?

Berci: A szívemhez legközelebb a basszusgitár áll, szóval nem volt kérdés, hogy kell egy banda, amiben végre játszhatok hangszeren, vagy legalábbis megpróbálok játszani. :D Annak idején az Embers is hasonló okok miatt alakult.
Volt egy csomó téma meg riff, ami nem feltétlenül passzolt a Liberal Youth-ba, Isával viszont mindig jól kijöttünk számírás terén, könnyen tudtunk egymás dolgaihoz alkalmazkodni, szóval nem is volt kérdés, hogy vele kezdtem el egy másik bandában gondolkodni.

A Wroongg!-nál nagyon fontos szerepet kap az állatvédelem, a vegetáriánus életmód és a környezetvédelem. Ezek a témák a többi zenekarodnál nem jelentek meg ennyire hangsúlyosan. Mi ennek az oka?

Berci: A többi zenekarban nem volt mindenki vega, vagy vegan. A szövegek képviselik a zenekart, azokat az embereket akik alkotják. Szerintem képmutatás lenne, egy állatvédő számot úgy előadni, hogy nem mindenki ért mondjuk egyet vele, nem vega...

A névválasztás a Nomeansno-hoz köthető?

Berci: Igen, loptam :D

Mennyire okoz nehézséget különválasztani, hogy melyik téma menjen a Liberal Youthnak és melyik a Wroongg!-nak?

Berci: A Liberal témákat régebben Sas hozta, így minden, amit kiötlöttem ment a Wrooongg!-ba, ahol Isával ketten hoztuk a témákat.

A szövegeidre mindig is jellemző volt a pozitív hozzáállás. Hogy lehet pozitívnak maradni egy negatív világban? Lehet a dühöt pozitív energiává formálni?

Berci: A végén kezdem: a dühöt rengeteg dologgá lehet formálni, de ha már dühösek vagyunk miért ne próbáljuk meg pozitív irányba fordítani? Nem könnyű a sok szarság közepette pozitívnak maradni, de meg kell próbálni, bár egyre nehezebb látva ami körülöttünk történik. Olyan könnyűnek tűnik ezt mondani, de tényleg remélem, hogy nem leszünk akkora balfaszok, hogy kiírtjuk magunkat, akármennyire is az ellenkezője tűnik valószínűbbnek.

Nem rég még elég bizonytalannak tűnt a Liberal Youth jövője. De most az új felállással újra koncerteztek és egy új lemez is megjelent. Mi várható tőletek a jövőben? Újra teljes gőzzel előre?

Berci: Elég nyögve-nyelős volt a végére a dolog, szóval volt egy ilyen megegyezésünk, hogy abbahagyjuk. Én személy szerint nem is akartam folytatni a zenekart, mert már ilyen haknizásnak tűnt, hogy új számok nélkül játszunk évek óta, szóval nem éreztem azt, hogy működő zenekar lennénk és ezt így nem tartottam korrektnek senkivel szemben. Aztán Pista helyére több szálon is felmerült Luki. Tavaly nyáron elkezdtünk próbálni, a cél az volt, hogy addig nem játszunk, amíg nem lesz új anyag és mivel nem tudtuk, hogy fog menni a dolog nem is akartuk nagydobra verni, hogy mit csinálunk. Ahhoz ragaszkodtam, hogy együtt írjuk a számokat, hogy mindenki benne legyen, ténylegesen, mint egy zenekar. Elég jól haladtunk, hamar elkészült 8-9 szám, amiből felvettünk 6-ot, és most már kint is van. Így már érdemes újra koncertezni szóval igen, teljes gőzzel előre :)

Említetted, hogy most a közös számírás volt a cél. Mennyiben volt ez más, mint az eddigiek? A szövegek is közös erővel íródnak – tehát lehet azt mondani, hogy az azok a Liberal Youth kollektív álláspontját tükrözik?

Berci: Régebben Sas szinte teljesen kész számokat hozott, most együtt írtuk a számokat, olyan tipikus jammelős módon. Sokat változtattunk apróbb dolgokon, több verziót kipróbáltunk, ilyesmik. A szövegeket én írtam, de mindig kikérem a többiek véleményét. Szerintem az nagyon fontos, hogy a zenekar minden tagja magáénak érezze a szövegek üzenetét. Szerencsére eddig nem sikerült olyat írnom, amit leszavaztak volna :)  

Zeneileg változtak valamennyiben a hatásaitok?

Berci: Nem mondanám, inkább az volt a cél, hogy jobban kihasználjuk, hogy két gitár van. Ez fontos szempont volt.

Az új lemezetek mind szövegileg, mind zeneileg jóval sötétebb az eddigieknél – sötét idők, sötét zenéket szülnek?

Berci: Igen.

A szövegekben visszatérő téma az eltorzított valóságkép és a tudatosan gerjesztett kollektív elbutulás. Meg lehet ezt állítani, ki lehet ebből törni?

Berci: Nem tudom, de nagyon remélem, hogy igen. Sajnos olyan mértéktelen mennyiségű információ zúdul ránk, hogy szinte lehetetlen megtalálni amit keresünk, ha egyáltalán van rá késztetésünk. Közvetlen tapasztalataim vannak az oktatási rendszer mostani színvonaláról és valami elképesztő, hogy még mindig ezt a poroszos, magolós, versenyeztető rendszert erőltetik - egy kétszáz éves módszert. Állandó megfelelési kényszerbe görnyedt embereket nevelnek, akiket akkor jutalmaznak, ha mások gondolatait szó szerint fel tudják mondani. Egy hatodikosnak tudnia kell egy körzővel és egy vonalzóval 105 fokos szöget szerkeszteni, de nem tanítják meg, hogy kell egy vérző sebet ellátni, vagy mit tegyenek, ha egy földön fekvő embert látnak. Kívülről kell tudnia a Toldit, de nem tudja a jogait.  Nincs szükség önálló akaratra, gondolatokra. Szolgalelkű bürokraták szabják meg, mit kell tenned, hogy megfelelj az elvárásoknak. Kereskedelmi tévék emelik az ingerküszöbünket és ezzel a közönyünket egyre magasabbra. Talán a párhuzamos társadalmi formákban van a megoldás, ahol nem csak elméletben, hanem a valóságban is be lehet bizonyítani, hogy másképp is lehet. Szerencsére ezekből sincs hiány, akármennyire is próbálja a hatalom ezeket elnyomni.

A Trottel a magyar punk legtudatosabban politizáló zenekara volt. A feldolgozásotoknak köszönhetően egy új generáció is megismerheti őket, akiknek eddig esetleg kimaradt. Mennyire van szerinted igény a mai színtéren hasonlóan erős politikai üzenettel rendelkező bandákra és mennyire van hiány ezekből?

Berci: Nem tudom elmondani, mennyire fontos nekem ez a zenekar. 15-16 évesen olyan hatással volt rám ami meghatározta ahogy most a világot látom. Az autonóm, libertariánus világképük a mai napig fontos nekem. Az első és legfontosabb lökést adták, ami nélkül nem kerültem volna a punkhardcore-ba. Nagyon remélem, hogy sokan keresnek utána a zenekarnak, szerintem méltatlanul nincs szem és fül előtt a Trottel. Remélem tudunk ezen egy kicsit változtatni.
Nekem mindig fontos volt, hogy állást foglaljak a dolgokban, talán pont azért, mert olyan zenekarokkal kerültem bele a punkba, amiket fentebb már említettem. Nekem ez a „ne politizáljuk, csak érezzük jól magunkat” dolog nem megy. Nekem nem erről szól ez a zene. Persze forradalmat csinálni nem lehet egy számmal, de gondolatokat közölni igen. Szerintem van rá igény, ha másért nem is, azért, hogy lássuk, nem csak nekünk van tele a tökünk ezzel az elcseszett rendszerrel. Szerintem nincs hiány ilyen zenekarokból és ráadásul tök jó, hogy mindenki egy kicsit más szemszögből, de mégis ugyanúgy látja a problémákat... hallgass meg egy Diskobra, Rákosi vagy Liberal Youth számot, vagy ott az Orbán Népe! :)   

Te már jó ideje benne vagy a punk-hardcoreban, ezért kíváncsi lennék, hogy szerinted mi lehet az ami megfogja az arcokat, ami itt is tartja őket, hogy később ők is aktív részesei legyenek a színtérnek és ez az egész ne csak egy múló, tinédzserkori lázadás legyen a számukra?

Berci: Nem is tudom, szerintem ez személyiségtől is függ. Engem az fogott meg, hogy rengeteg nyitott, őszinte és önzetlen emberrel találkoztam már a legelején is, olyanokkal akik ugyanúgy vagy nagyon hasonlóan látták a világot. Ugyanazok a dolgok dühítették őket is, mint engem. A tinédzserkori lázadást nem tudom. Persze változik az ember, de a világ nem lett jobb, sőt... Szóval nem hiszem, hogy azért adják fel mert már nincs okuk dühösnek lenni. Megfogni úgy lehet embereket, hogy nyitottan, őszintén és önzetlenül állunk hozzájuk, ahogy engem is fogadtak többnyire anno. Eszembe jutott most amit Mazsi barátom mondott, hogy egy Token Entry póló alapján nyugodtan megszólíthatsz egy tök ismeretlen embert és nagy valószínűséggel nem egy goromba fasszal elegyedsz szóba. Jó az, hogy egy koncerten nem azzal kell foglalkoznod, hogy ki köt beléd és miért. Van egy fajta biztonságérzeted. Olyanokkal találkozol akik életének ugyanolyan fontos része ez a zene mint a tiédnek.  

 - bandcamp -

Wardead

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése