Kezdem azzal, hogy rohadtul vártam a decemberre beígért Spine LP-t, amiből persze nem lett semmi... Valószinűleg helyettük került ide a SPIRITS - Unrest
Boston! Szeretem azokat a zenekarokat, akik nem tolják állandóan az arcodba, hogy straight edge-ek. Írnak max 1 számot róla aztán kész, majd szólnak ha változik valami. Nagyzárójel kezd: Nem holmi tucat youth crew banda, amelyik egy demo és két kislemez - amik persze tele vannak elcsépelt "True till death" maszlaggal - után megérdemelten eltűnnek örökre a hardcore süllyesztőben, a többi Floorpunch vagy Breakdown klón bandát követve. Nagyzárójel bezár. Helyette fontosabb dolgokkal foglalkoznak a szövegeikben, ne adj isten próbálnak nem csak fikázni valamit, vagy valaki(ke)t, így önigazolva. A Spirits ilyen és bár a Discontent lemezükhöz sajnos nem ér fel az Unrest, ( szerintem azt már nem is tudják überelni) ez kevésbé karakteres, de még így is rohadt jó az egész. A lemez minden percében érezni, hogy ezek a srácok komolyan gondolnak mindent amiről üvöltöznek a számaikban. Egy pillanatra sem tűnik el a sodró lendület. Kibaszott jó koncert zenekar és ami a legfontosabb, remek srácok. Legközelebb, ha jönnek, talán nem 10-en leszünk a koncertjükön, bár azt is leszarom, ha otthon maradsz.
Következő a QUICKSAND-Interiors LP helyett, a
RATA NEGRA - Oido Absoluto
Spanyolország. Női ének, spanyol nyelvű számok, nekem néhol a Warsong jut eszembe, vagy az, hogy a Generación Suicida miért nem ílyen tökösen játsza a számait, de ez az én bajom. Szóval a Fekete Patkány zenekar kurva jó! Van egy másik bandájuk, a Juanita y Los Feos, ha a Rata Negra teszik, hallgass bele ebbe is, nyugisabb, már-már Joy Divison-ös post-punk.
SLIMY MEMBER - Ugly Songs for Ugly People
Texas/Dallas. Na most ez LP-ként szerepel, pedig nincs 18 perc, szerencsére, mert így nem kellett senkit levennem miattuk az EP-s listámról! Már a debüt kislemeznél lehet hallani, hogy jó kis banda ez. Hatalmas zengető az egész lemezen, zseniális 80-as hangzás. Elsőre az erős Rudimentary Peni hatást hallani, aztán persze egy csomó király banda ugrik be, de úgy hogy nem az jut eszedbe, hogy lenyúlták valamelyiket, hanem hogy tutira tudod, hogy a TSOL, meg a Subhumans lemezek is ott figyelnek a polcaikon... Punk bazmeg!
CONCEALED BLADE - s/t
Ha nem ismered, akkor elmondom, hogy olyan bandákban tolják még a tagok, mint a Hounds of Hate, Blood Pressure, Creem, No Time, satöbbi, akkor kb be is tudod lőni mire számíts. Tuka-tuka kalapálás, rohadt gyors részek, meg a mosh...
ODIO - Acora
Oakland, California, A Zero mellett a kedvenc japo punk worship bandám, már a kislemez is zseni volt, ez is az, istentelen anarchista zakatolás, szeressük! Szarrá szegecselt dark pogopunk... A Punch és a Torsö dobosa tolja ebben is! Nagyon bánom, hogy nem tudtam kimenni Bécsbe megnézni őket!
Ja! És ezekbe feltétlenül hallgass bele: INSTITUTE - Subordination, MILK MUSIC - Mystic 100's, SHORT DAYS -Self titled (ha szereted a Youth Avoiders-t), Vengeance of Karma - Ur Askan. Meg persze amiket Wardead és Oriza-T listáznak.
+ + + + + + + + +
Oriza Triznyák:
Nem nagyon szeretem azt leírni, hogy post-punk. Ez a szókapcsolat számomra valami olyasmit jelent, hogy punkos, de már nem igazán punk. Ha lajstromba veszem azokat a bandákat, amiket ezzel a jelzővel szoktak illetni nemigen találok köztük olyat amelyre - minden stílusmeghatározó jegyet figyelembe véve - nem lenne 100%-ban igaz, hogy punk. Ezek a sheffieldi srácok és zenekaruk is ilyen. Bár a korábbi, 2014-ben megjelent Into the Blue című lemezük is óriási, úgy érzem, hogy ezzel az új lemezzel most nagyon odavágtak. Helyenként kicsit visszavettek a tempóból, de ettől cseppet sem vált lagymataggá a zene, sokkal inkább súlyosabbá, marcangolóbbá. A hol surf-ös, hol rockabilly-s gitárhangzás és a szokatlan dallamok egyedi hangulatot teremtenek és kiemelik a bandát a stílus egyéb kortárs, középszerű képviselőinek tengeréből.
SYNDROME 81 - Béton Nostalgie
Már a kislemezes listában is leírtam, hogy nem igazán vagyok az Oi! elkötelezett rajongója, illetve azt is, hogy e banda mellett képtelenség elmenni. Hogy miért? Mert mindamellett, hogy a zene olyan lendülettel húz, hogy kapaszkodnom kell, ez a banda nélkülözi azokat a sallangokat amik miatt korábban fárasztónak és tartalmatlannak tartottam az egész műfajt. Nincs focihuligán himnusz, sörivó himnusz, antifa himnusz, Fred Perry fetisizmus, keménykedés, macsóskodás. Helyette az van amiről az Oi! annak szakavatott képviselői szerint valójában szól: dalok az egyszerű, hétköznapi munkásember problémáiról, a nagyvárosi elidegenedésről. Mindemellett ők jegyzik a világ egyetlen, tehát legjobb francia nyelvű Negative Approach feldolgozását. A lemez amúgy az eddig kislemezen megjelent anyagaik gyűjteménye, ahogy Wardead barátom is írja. Hiánypótló minden tekintetben.
UNA BESTIA INCONTROLABLE - Metamorfosi
Ha felületes lennék írhatnám azt, hogy a dark punk revival újabb képviselői. A valódi helyzet viszont az, hogy ezek a korosodó barcelonai szivarok nem ezzel a szarral mosogatnak. Való igaz, hogy ők is imádják a visszhangot, a flangert (lsd. Bauhaus) és a vékony húrokon való szakadatlan pengetést, de mindig éppen időben rántják ki a hallgatóságot az öngyi hangulatból egy-egy jól elhelyezett power akkordos riffel, szétbombázott dobbal, döngölő basszusfutammal. 99% punk, 1% grufti.
MOTHERCOUNTRY MOTHERFUCKERS - Confidential Human Source
A 2012-ben elhunyt Sarah Kirsch utolsó üzenete. A 2016 végén posztumusz megjelent lemez az említett személy utolsó 10 évi munkásságának jellemző sajátságait tükrözi, illetve viszi tovább. Terjedelmes irományt kívánna, hogy Sarah Kirsch munkásságát, illetve az említett utolsó 10 évet részletesen bemutassam, így ettől most eltekintek. Röviden, a San Francisco Bay Area talán legprogresszívebb és legaktívabb post-hardcore (ezt a szókapcsolatot is de utálom basszameg) zeneszerző gitárosának (25 év, 15 zenekar) és csapatának anyagáról van szó. Összetéveszthetetlen gitárjáték, dallamvilág és science fiction fantáziába ágyazott radikális politika. Sarah méltó búcsúja a földi léttől.
HOLOGRAMS - Surrender
Ez a lemez +1-ként, guilty pleasure-ként szerepelt a 2017 augusztusi listámban, mert az igazat megvallva az album és a zenekar tökéletes ellenpéldája azoknak, amit a lista elején a post/dark punk, a Sievehead, valamint az Una Bestia kapcsán leírtam. Egyes kritikák szerint ez az anyag olyan, mintha a banda nem igazán tudná, hogy mit akar és a görcsös eredetiségre való törekvés zászlaja alatt összevegyítene minden klisét. Én nem osztom ezt a véleményt. Az a változatosság, ami ezen a lemezen hallható nem hágja túl azokat a határokat amin túl komolytalanná válna a zene, sőt számomra pont ez a kalandozás teszi szórakoztatóvá az anyagot. A dallamok, hangulatok tényleg ismerősek, de bevallom őszintén, nekem pont ezért tetszik. Határozottan ajánlom a hozzám hasolóan seggükön ülve dolgozó embereknek, akiknek jól jön egy kis lazítás meló közben, vagy után. Nekem annyira jól jött, hogy be is került ez a lemez 2017 legjobb LP-jeinek listájába.
+ + + + + + + + +
Wardead:
Twin Peaks szerű rémálom hangulat, hisztérikus női ének és mindentől független konstans sípolás ami egészen új dimenziókba helyezi a d-beat és pogo-punk alapokra épülő, néhol bizarr szintetizátor betétekkel tarkított zenéjüket. Ne tévesszen meg senkit, hogy ezúttal nem fekete-fehér a borító, hanem színes (bár személy szerint nem annyira örülök ennek az egyre inkább terjedő trendnek), ez a zenekar nem tud hibázni, ugyanúgy pusztít mint eddig. Garantált zajtúladagolás ami tényleg megrágja az agyadat!
SYNDROME 81 - Beton Nostalgie
Talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy az oi zene nem éppen a szívem csücske, számomra nagyjából a legsötétebb zsákutca a punk történetében. Ugyanakkor ez a francia brigád olyan lehengerlően jó dalokat és dallamokat hoz, hogy az még engem is levett a lábamról. Ez az LP az eddig megjelent anyagaikat gyűjti csokorba és egyszerűen egy hibátlan slágerparádé.
EXIT ORDER - Seed Of Hysteria
Igazi esszenciális punk hardcore lemez Bostonból. Nagy adag bakancsos uk82 punk, jó sok korai amcsi hardcore hatás, az anarcho-punk bandákat idéző női ének és visszhangos gitárhangzás. Egybegyúrva minden ami csak jó a punkban.
NIGHTMEN - Can't Avoid Success
Ezt a svéd bandát futtattam már itt a blogon, de ha eddig kihagytad őket akkor itt az alkalom pótolni. Szuper fogós 77-es punk és garázsrock keverék a Terrible Feelings gitárosával, és már-már a guilty pleasure határait feszegetően dallamos rágógumi pop dallamokkal felturbózva. Flegma és vagány, ahogy azt kell.
NAPALM RAID - Wheel of War
Az első Napalm Raid kislemezt nagyon bírtam, a későbbi cuccaikat viszont nem igazán követtem, de ezzel az LP-vel nagyon betalált nálam ez a kanadai brigád. Brutális crust attack, leginkább az olyan súlyosabb brit bandák vonalán, mint például a Doom vagy a mára már önmaga paródiájává züllött, de egykor szebb napokat megélt Extreme Noise Terror. Ezt spékelik meg az Anti Cimex féle fogós gitártémákkal és már kész is a tökéletes recept. Az Untold Reality meg a legjobb két hangos riff amit valaha hallottam.
+1: БУЕРАК - Скромные Апартаменты (BUERAK – Modest Apartments)
Ez a lemez a kakkuktojás, de egyszerűen nincs szívem kihagyni. Melankólikus cold wave/post punk a szibériai Novosibirskből. Hideg vidék, hideg hangulat, nyomasztó, de mégis magával ragadó. Tökéletes megzenésítése a végtelennek tűnő szürke napoknak.
(Épp, hogy csak lemaradtak: CULTURE SHOCK - Self-Titled, LIMP WRIST – Facades, MIDNIGHT - Sweet Death and Ecstasy, NIGHT SINS - Dancing Chrome, PAWNS - The Gallows)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése