Na, de vissza az új Limp Wristhez: az eddigi anyagaikhoz képest több a középtempó, kicsit punkosabbak a számok és sokkal több benne a gitározás. Ugyanakkor továbbra is a könyörtelen hardcore maradt a meghatározó, még ha kicsit fogósabb, seggrázósabb formában is. És be kell vallani, hogy bármennyire is kegyetlenek a gyors hardcore döfésekben, a középtempó is meglepően jól áll nekik. A They Tell Me például egy kifejezetten olyan sláger ami igen hosszú időre megragad a fejekben, az A Little Nervous pedig egy hardcoreosabb Turbonegro legjobb pillanatait idézi. A mondanivalójuk viszont cseppet sem változott, maradtak ugyanolyan kompromisszummentesek mint eddig. És ha már szóba került a radikalizmus talán jó példa a zenekar hozzáállására, hogy - mint ahogy a La Vida Es Un Mus kiadó bejegyzéséből értesülni lehetett róla - az angol nyomda tartalmi kifogásokra hivatkozva megtagadta a lemezhez tartozó booklet kinyomtatását. A Los Crudos-ból ismert Martin egyik bandájában sem kellett még csalódni és igazából most sincs ez másként - legalábbis ami a lemez első felét illeti. A 11 számból az első nyolc gyakorlatilag hibátlan, tökéletesen hozza azt amit egy Limp Wrist lemeztől remélni lehet, sőt még annál is többet. Az utolsó három szám viszont a túlfűtött hangulatú diszkókat idéző elektro dal. És hát még ha értem is a koncepciót, nem igazán tudok velük mit kezdeni. Főleg úgy, hogy ez a három tétel nagyjából olyan hosszú, hogy ki is tölti az album felét. Így kaptunk egy felemás lemezt nyolc kifogástalan és három töltelék dallal. Viszont az az első nyolc annyira oda van téve, hogy az mindenért kárpótol. - bandcamp -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése