Rotten UK - That is Not Dead (2016)

Ezt a zenekart sokáig kerülgettem. Gyakran szembejött velem, de valahogy mindig fenntartásaim voltak velük kapcsolatban. Adott ugye egy nem túl jó név, egy meglehetősen klisés borító, a tagok meg úgy néznek ki, mint ha a régi londoni képeslapokon pózoló punkok karikatúrái lennének, megfűszerezve egy kis sátánista beütéssel. Ráadásul a Hells Headbangersnél jött ki a lemez, ami alapvetően egy metál kiadó. Ez utóbbit mondjuk megmagyarázza, hogy az énekes Sinn Vicious (igen, halál komolyan ezen a néven nyomja, de a Reverend James Von Sinn név is őt takarja - művésznevekben amúgy is nagyon jók, a dobos például Joel Division néven van feltüntetve) a Blüdwulf nevű metál-punk bandában is énekel. Ezek után talán érthető, hogy miért nem érdekeltek különösebben. Meg voltam róla győződve, hogy egy újabb középszerű UK82 kópia bandáról van szó akik többet foglalkoznak a frizurájukkal mint a zenéjükkel. De mivel annyiszor találkoztam a nevükkel, gondoltam csak adok nekik egy esélyt. És milyen jól tettem: az utóbbi idők egyik legkellemesebb csalódása voltak számomra, ismét bizonyítva, hogy soha nem szabad a borító alapján megítélni a könyvet. A UK82 párhuzam azért nem teljesen alaptalan, erősen érezni a hatásokat, de ennél sokkal inkább a Crass és a korai Christian Death féle gothic/dark wave bandák elegyeként jellemezném őket. Igen, tudom, hogy ebben ma már semmi új sincs, mert minden harmadik punk banda lábához oda nőtt egy delay pedál, de a Rotten UK mégis más mint a féktelenül szaporodó goth punk bandák nagy többsége. Úgy teremtenek sötét atmoszférát, hogy közben semmit sem vesztenek a punk agressziójából, mondhatni a kriptabűz nem nyomja el a szipus zacskók szagát. Ráadásul a szövegek témái is inkább a Crass és a The Mob féle anarcho punk bandákkal mutatnak rokonságot. Van itt szó háborús paranoiáról, valláskritikáról, állatvédelemről és minden hasonló témáról. És persze az sem utolsó szempont, hogy kiváló számokat írtak: a Waiting For he Bomb például akkora sláger aminél nem sok jobbat hallottam az utóbbi időben. Bár még mindig vannak kételyeim, hogy mennyire lehet őket komolyan venni, de ez legyen csak az én bajom, ez a lemez egyszerűen szuper lett és azt hiszem csak ez számít – a többit majd az idő úgyis eldönti. - bandcamp -

Wardead

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése