Ritmussá váló feszültség és frusztráció. Zenévé torzított erő, energia és harag. Üvöltésbe forduló rémálmok, látomások és hideg veríték. Rideg világ, rideg riffekből épített hegyek. Megkerülhetetlen és elkerülhetetlen. Önkiirtás. Fotók: Bernáth Tamás, Szar képek
Nagyon figyelemfelkeltő és elgondolkodtató nevet választottatok a zenekarnak, ami mind személyes, mind társadalmi szempontból is értelmezhető. Mi alapján választottátok és mi a mögöttes tartalma?
Luki: Maci ötlete volt, az 1984-ből van. Mindenkinek tetszett elsőre, úgyhogy maradt.
Maci: Mindenképpen magyar nevet szerettünk volna és a szó csengése és jelentése bennem nagyon megragadt. Találok valamilyen fura szépséget a világ abszurd dolgaiban és a nevet a könyvből vettem, ahol az élet egyhelyben topogó „haladását” nevezik így. Utal a társadalomra is, de nekem mégis az azt képző sejtek, a benne nyüzsgő több milliárd Én-ről és a minket mozgató erőkről szól.
Pár éve az Orbán Népe lemezbemutatón ti játszottatok a Youth Violence helyett. Az Önkiirtás tekinthető a Youth Violence folytatásának vagy teljesen független tőle?
Maci: Börzsi és én játszottunk a Youth Violence-ben, de ezt leszámítva nincs köztük semmi összefüggés.
Luki: Mindenképp független. Amikor ezt elkezdtük csinálni a Youth Violence még működött, de az nagyon király, hogy játszhattunk helyettük, mert az egyik legjobb bulink volt.
Börzsi: Független tőle, az elejétől más volt a koncepció ezzel a bandával kapcsolatban. Mire Balázs jött az Orbán Népe lemezbemutatóval, akkor már nem csináltuk a Youth Violence-t, viszont volt helyette az Önkiirtás, szóval csak ez az oka amiért mi játszottunk!
Honnan ismeritek egymást? Gyerekkori barátság vagy a zene hozott össze titeket?
Börzsi: Random koncertekről Győr/Vas Megyében! Macit és Lukit a Suicide Pride miatt, Bandit pedig az óriási toronyi Straight Edge Mozgalom révén!
Luki: Macit gyerekkorom óta ismerem, Börzsivel és Bandival Youth Violence-es és Who Sows Violence Reaps Storm-os utazások hoztak össze.
Maci: Én a Lukit már ismerem általános iskola óta, a Börzsit még amikor a Mind Your Step-et csináltuk ismertem meg, a Bandit meg amikor bekerült a Who Sows Violence Reaps Storm-ba.
Bandi: Akkor találkoztam a többiekkel - értve ezalatt az egész szombathelyi színteret -, mikor bekerültem a Who Sowsba . Előtte nem is igen jártam koncertekre. Egyik legjobb döntésem, amit valaha hoztam. Szóval totál a zene hozott össze, legalábbis engem a többiekkel.
Elég súlyos, az átlag punk-hardcore bandáktól eltérő, riff-központú zenét játszotok, amiről nekem néhol a Born Against ugrik be – de az ilyen benyomások a legritkább esetben találják el a valós hatásokat. Úgyhogy inkább mondjátok meg ti: kik voltak zeneileg a fő hatásaitok?
Bandi: Eddig nem igen vettem részt a számírásban, maximum néhány dolgot teszek hozzá a saját részeimben, de a hatásokat nem feltétlenül a punkban kell keresni.
Luki: Börzsi a riffhenger, az ő ötleteire építjük a zenét. Pár témán hallani a Black Sabbath hatást de ezzel a hangzással bármi amit játszik nekem Önkiirtásos.
Börzsi: Hát a Born Against rám pont nem. Én riffügyileg valami olyat akartam az elején, hogy Kevés és Black Sabbath témákat hozok, de valahogy inkább ilyen hülye riffek lettek egy csomó fura, meg sötét elemmel vegyítve. Amit mondjuk az elején pont nem akartam, de mivel akkor fogtam először gitárt a kezembe amikor a zenekar indult, valószínűleg ennek kellett kijönnie belőlem. Hardcore, powerviolence, black metal, Black Sabbath - ebből áll a repertoár!
Maci: Sokszor csak képekben gondolkozom, és ezeket ollózom össze és illesztem rá a számok hangulatára. Lassan írok, sőt körülményes vagyok de az a néhány sor nekem fontos amit aztán felveszünk, ezért egy saját koncepciót alakítottam ki ami illik ebbe a progresszív durvaságba. Személyes szemszögből kezelem ezeket az írásokat, de politizálok rajtuk keresztül végülis.
A Nő című számban a nők társadalmi helyzetéről esik szó. Mi inspirálta ezt a szöveget? Szerintetek van esély a változásra? Mi az ami ezt előre mozdíthatja?
Börzsi: Maci nagyon jól megfogalmazta, ami lehet hogy másoknak csak izzadtságszagúan vagy túlművészekedve ment volna. Engem és a testvéreimet Anyukám egyedül nevelt fel, pont emiatt én 100%-ig magaménak érzem ezt a szöveget. Szerintem a változás a nyakunkon van és muszáj is hogy változzanak a dolgok. Az igaz, hogy még nagyon sok begyöpösödött fasznak kell kínhalált halnia addig, amíg eltűnnek a gátak ez elől a dolog elől (is)!
Maci: A szöveget egyetlen személy inspirálta, Anyukám.
Kell, hogy legyen, és végül is a történelem előtti időktől mostanáig, hatalmas fejlődésen ment keresztül az a törekvés ami nélkül most sokkal rosszabb is lehetne a nők helyzete és nem hiszem, hogy ez a dolog pont most rekedne meg. Senkinek nem szabadna félelemben élnie és elnyomnia magát amiatt, mert úgy érzi, nem teheti meg azt amit az ösztönei súgnak neki és csak mások rákényszerített szabályrendszerének felelhet meg.
Luki: Itthon egyelőre nem látok esélyt érdemi változásra. Amíg olyan begyöpösödött faszkalapok ülnek a trónon akik kijelölik a nők szerepét, és ezeket az elbaszott sztereotípiákat táplálják a fejekbe addig szerintem nem a jó irányba tart a dolog.
Hogy látjátok ugyanezt a punk-hardcore színtéren belül? Itt mennyiben más a helyzet, van különbség?
Luki: Kell, hogy legyen különbség.
Börzsi: Egy fokkal mindenképpen egyszerűbb (remélem) a közeg miatt. Nyilván a mai napig van pár fogalmatlan fasz, akik szerint semmit nem érsz és csak valakinek a csaja vagy és CSAK ezért vagy a színtéren. Ők szophatnak. Viszont túltolni pont annyira felesleges. Értelmetlen ilyen szinten ennyire végletekben gondolkodni!
Maci: Lehet csak a hajlandóság több a változásra ebben a körben, de ez nem jelenti azt, hogy ne hallgatnának punk vagy hardcore zenét olyan emberek, akik képtelenek pontosan meghatározni, hogy ezek az egymást frusztráló erők honnan jönnek, és merre tartanak, vagy merre tarthatnának. Egyszerűen nem szabad elfogadni azt a politikai nyomást, állásfoglalást, ami azt sugallja a nőknek - és közben mindenki másnak is -, hogy a minket formáló jellegzetes nemi jegyeink szerint alá vagy fölérendelt szerep juthat csak nekünk az életben.
Mindannyian több zenekarban is játszotok, az Önkiirtás ¾-e például a Gipsy SS-ben is benne van. Ki hol játszik még? Amikor megíródik egy szám, akkor az már egyértelmű, hogy melyik bandának megy, vagy van olyan, hogy ha egy adott ötlet nem fér bele az egyikbe, akkor azt megcsináljátok a másikkal?
Börzsi: Gipsy SS, Kirstályvonat, Pillars of Destruction, Önkiirtás, Self Desolation és remélem hamarosan lesz egy új, ugyanígy a GSS 3/4-ével! Olyan szinten egyszerű a dolgom, hogy pengetős hangszeren csak 2 zenekarban játszom. Ezek közül az egyikben csak csicskulok, tehát riffet nem hozok, csak színezek és belepofázok hogy mi hogyan lehetne. Így a riffek azok maradnak az Önkiirtásba, tehát egyértelmű hogy hova kerülnek. Vaskalapos fasz vagyok, viszont így megmarad annak aminek akarom az elejétől!
Bandi: Nekem jelenleg csak az Önkiirtás és a Gipsy SS van, de volt a Gross Out és a WSVRS is. Ezek közül elég egyértelmű, hogy melyik ötlet hova megy, sírós riffek ide, bunkó riffek oda, nem is riffek, hanem csak nyikorgás meg amoda. Kinek mi megy épp, mit hallgatok és nyúlok le - néha szándékosan, néha nem. Egyenként is megvan a saját stílusunk, de az is tiszta most már, hogy mit várhatunk el a másiktól. Ezért olyan könnyű belekezdeni egy új projektbe. Már évek óta zenélünk együtt, át lehet ugrani az “összeszokás” fázisát.
Maci: Gipsy SS és Önkiirtás. Én elválasztom egymástól a kettőt, nincs olyan szöveg ami jó mindenhova. Teljesen különböző a megközelítés, még ha bizonyos elemeket mind a kettő tartalmaz is.
Luki: Ezen kívül még a Liberal Youth-ban tolom, azt is bírom legalább annyira mint ezt.
Szombathely mindig is pezsgő punk-hardcore színtérrel rendelkezett és ez most is így van. Ugyanakkor a zenekarok közt nagyon sok a tagok közti átfedés. Hogy néz ki valójában a színteretek, egy maréknyi lelkes és aktív arc alkotja vagy van egy háttérbe húzódóbb tömegbázisa is a bandáknak?
Maci: Inkább egy marék nyughatatlan figura mozgatja.
Bandi: Inkább egy marék lelkes holdkóros összezárva egy dühöngőbe.
Börzsi: Egy maréknyi aktív arc tolja! A mi részünkről 12 ember csinál 5-6-7 zenekart. Isa az egyik összekötő aki Zsibbadásban is játszik, ott van egy másik maréknyi ember akik aktívak. Annyira nem egybefüggő a dolog mint kellene, de jól kijövünk mindenkivel!
Szombathelyi zenekarként megkerülhetetlen a kérdés: milyen a viszonyotok az SCHC-hoz? Ti is részesei vagytok?
Bandi: Gyakorlatilag részesei, elméletileg nem. Ezt a jelzőt leginkább a 90-es években aktív zenekarok használják a mai napig, akik közül persze vannak közös projektjeink. Természetesen rengeteg segítséget kaptunk tőlük az évek során és mindenképp nagy hatással voltak ránk ezek a zenekarok. Nem csak az, amit csinálnak, hanem főleg az, hogy hogyan (gecikeményen leginkább).
Börzsi: Régen úgy néztem erre mint valami megfoghatatlan dologra. Aztán rájön az ember, hogy ugyanúgy egy csomó hülyegyerek zenél, annyi változott, hogy ők megöregedtek. A két még aktív SCHC bandának a hozzáállása nekem a mai napig tiszteletre méltó, rengeteget segítettek és segítenek is abban hogy mi aktívan tudjuk csinálni a bandákat, felvételeket, koncerteket.
Maci: SCHC = REALITÁS, és hát ugyan abban a dimenzióban élünk, de a titkos SCHC gyűlésekre még nem lettünk meghívva.
Mennyiben jelent ma mást az SCHC mint a 90-es évek második felében? Mennyiben változott? Ez a változás pozitív vagy inkább negatív irányú?
Maci: Nem tudom, hogy nézett ki ez a dolog belülről abban az időben, de a zenék a középiskolában hatással voltak rám. Akkor távoli idegenek voltak, most közeli ismerősök. Az új dolgai a Social Free Face-nek vagy a Liberal Youth-nak nem tetszenek nekem már. A legpozitívabb dolog, hogy amikor elkezdtünk régen zenélni, mindig hívtak játszani, és lelkesedéssel fogadtak. Amikor próbaterem kellett itt Szombathelyen, akkor próbálhattunk az ő termükben ha épp nem volt más és a mostani termet is annak köszönhetjük, hogy kisegítettek minket abban amink nem volt.
Börzsi: 2004-2005 környékétől tudok mostanáig képet alkotni és véleményt mondani. Nagyon sok embernek igazából kb. annyit jelent, hogy egy évben egyszer eljönnek a Végállomásba az év végi SCHC fesztre. Ők azok az arcok, akiknek kb. minden merch megvan, kb. csak régi SCHC bandákat posztolnak, bálványimádat, lila köd és New York '90-es évek. Nincs bajom velük, csak egy kicsit felbasz, ha azt hallom, hogy nincsenek bulik, amikor pedig szervezünk, akkor basznak lejönni. Szóval szerveződés lenne, csak azt mondjuk illene is támogatni! Személyes részről pedig nekünk kellettek ők, hogy elinduljunk, de nekik ugyanúgy kellettünk mi, hogy továbbra is tudják csinálni. Nagyon sokat segített a LY/SFF brigád az elejétől!
Bandi: Nem voltam ott akkor, szóval nem sokat mondhatok arról, hogy mi változott, az biztos, hogy sokkal kevesebb embert ölel fel ez a mozgalom. Kevesebb koncert, kevesebb emberrel. Megmaradt a Kemény Mag.
Itthon a különböző stílusok mentén gyakorlatilag minimális átjárással több mikro-színtér is kialakult a punkon belül, valamint ott vannak a nagyobb tömegeket megmozgató „mainstream” punk zenekarok és rendezvények amik nem igazán vannak már semmilyen kapcsolatban sem az underground bandákkal. Próbáltok megfogni olyanokat akik más közegben mozognak, mint ti? Van értelme az ilyen próbálkozásoknak vagy jól van ez így és aki valóban érdeklődik az majd úgyis megtalálja magának a földalatti zenekarok világát? Mennyire tartjátok az underground zenekarok elzárkózását elitistának?
Börzsi: Így hogy megfogni, így nem próbáltunk, inkább csak csináljuk amit szeretünk és tudunk és ha ez esetleg tetszik valakinek aki nem ebből a közegből jött az tök jó! De azért egy nuskull interjútól kifordulna a belem. Egy kis részben elitistának tartom, viszont egy bizonyos szinten jogosnak is! Önvédelmi mechanizmus! Viszont tisztában vagyok azzal is, hogy valószínűleg pont a színtér elitizmusa miatt nincsen utánpótlás és vagyunk mi a "hardcore" arcok a szó legrosszabb értelmében egy csomó (fiatal) punk arcnak.
Maci: Nem gondolom, hogy ez elitizmus lenne, inkább szükségszerűség.
Bandi: Tudatosan biztos, hogy nem próbálunk betörni a mainstreambe. A legtöbb ember ingerküszöbét úgysem üti meg az amit csinálunk. Nem lehet mindenki ilyen hibbant. Értve ezalatt, hogy ez nem csak a zenéről szól, hogy meg tudod-e hallgatni, hanem, hogy képes vagy-e azonosulni azzal, amit képvisel. Az underground zenéhez egyébként is kell az, hogy keresd, ez egy bizonyos elégedettséggel is eltölt, mikor találsz valamit, ami nagyon tetszik és nem is ismersz olyat, aki szintén ismerné. Az a baj, hogy erre nem mindenki hajlandó, számolni kell ezzel, ha underground szinten akarsz működni. Nem mondanám elitizmusnak, inkább az integritás megőrzésének. A szélesebb közegek eléréséhez sokszor kompromisszumokat kell kötni, így viszont azt csinálsz, amit te akarsz.
A győri Beton mennyiben működik katalizátorként a nyugat magyarországi színtéren? Mennyire vagytok kapcsolatban velük? Van közösségépítő ereje?
Börzsi: A srácokat respektálom, nagyon szeretem és ahogy tudom támogatom is, de szerintem a legnagyobb hatást ők ott Győrben tudják elérni! Általában hónapok telnek el míg újra eljutok, de mindig van valami szembetűnő változás! Baromi nagy fába vágták a fejszéjüket, de remélem hogy kitartanak és egy még ennél is jobban működő próbaterem, stúdió, koncerthely, közösségi hely lesz belőle!
Bandi: Mindenképp van közösségépítő ereje, a punk színtérnek különösen, de nem csak annak, mert többféle zenekar is próbál ott. Voltam már több koncerten ott (bocsánat, nyilvános próbán), nagyon király hely. Az underground bástyája, az elpusztíthatatlan bunker.
Maci: Gyula a Betonnal próbatermeket biztosít rengeteg zenekarnak és kialakított egy nagyon jó koncert helyet, hogy lehetősége legyen minden jó dolgot egy tető alá hozni amit szeret. Biztosan van ennek összetartó ereje, de Győrben már nagyon régóta működik kisebb nagyobb intenzitással punk élet, szóval ő most tényleg arra törekszik, hogy egy biztos szinten bebetonozza azt.
Luki: Gyula és Alíz nagyon jó dolgot valósítottak meg és egyben is tartják. Szervezetten működnek a dolgok. Az utolsó nyilvános próbán amin voltam nem punk arcok is voltak akiket nem érdekelt volna a buli, ha máshol van, de mivel szimpatizálnak a hellyel ezért megnézték. Szerintem ez fasza. Hajrá Beton crew!
Hol szerettek legjobban játszani? Van országos punk színtér vagy csak egy-egy városban, külön kis szigetekként működik?
Börzsi: Én Szegedet szeretem a legjobban! Annyira összemosódik a művész vonal a punkkal, hardcore-al, metállal, mindennel, hogy a végeredmény egy színes massza lesz, ami mindennek a tetejében még működik is! A másik nyilván Budapest, ezen kívül általában csekély az érdeklődés, a barátaink, haverjaink járnak le a bulikra.
Bandi: Szegeden imádok játszani, mindig jók voltak ott a koncertek és mindig sokan vannak rajtuk!
Maci: Az utóbbi pár évben Budapest és Szeged a legjobb.
És melyik bandákkal osztjátok meg legszívesebben a színpadot, kiket bírtok itthon a legjobban?
Bandi: Berosszulás, Rákosi, Norms, Padkarosda, Gazpröm, Zsibbadás, Bicska.
Maci: Rákosi, Norms, SOTE, Karak, Vorgär, Berosszulás, Piss Crystals, Gäzpröm…
Börzsi: Norms, Berosszulás, Bicska, Karak, Vorgär, Rákosi, Lomaquatsi, SOTE, Gazpröm, Shot in the Neck kb. túl sok jó magyar banda van, de így minden nagyobb városból van legalább egy!
Abban, hogy melyik zenekarokkal tudtok közösséget vállalni minek van nagyobb szerepe: a személyes kapcsolatoknak vagy a hasonló hozzáállásnak? El lehet különíteni a kettőt?
Börzsi: Is-is. Vagyis szerintem a kettő annyira nem is menne egymás nélkül. A személyes kapcsolatok általában a hasonló hozzáállásnak köszönhetőek részemről!
Maci: Szerintem az emberek közötti kapcsolatokat sokszor az őket összekötő tevékenység formálja, így kialakulnak jó ismeretségek, barátságok. Kell egy fajta őrült kattanás a hozzáállásban, ami miatt aztán létrejönnek ezek a kapcsolatok.
Bandi: Nem lehet elkülöníteni, a hasonló hozzáállás általában előfeltétele a jó személyes kapcsolatoknak.
Több helyen is lehetett találkozni azzal az állásponttal (leginkább a mainstream médiában, ami eddig teljesen figyelmen kívül hagyta a punk szcénát), hogy Trump megválasztása jót tett az amcsi punknak, újra radikálisabb politikai állásfoglalásokra késztetve azt. Szerintetek itthon is megfigyelhető hasonló az Orbán kormány hatására?
Börzsi: Biztos jót tett, de én nem tudom megmondani, mert nem ott élek. Fórumokra tudok támaszkodni, ott is kb. ez ment. Az egyik oldal,akik szerint végre van értelme újra, meg a másik oldal akik megkérdezik, hogy „hé haver, akkor eddig hol voltál, amikor ételt osztottunk, amikor házat foglaltunk be, amikor állatokat szabadítottunk ki, bojkottáltunk, falakat firkáltunk stb”. Biztos ott is van akit jobban érdekel, meg van olyan akinek akkora hatással nincs az életére, ugyanazt teszi mint eddig. Itthon lényegében szerintem nagyon fura paradoxon van. Nagyon szar ha átlátod a dolgokat, de mégis azt látod, hogy megemelték a minimálbért és az embereknek ez elég. Betömik a szájukat egy kis pénzzel és onnantól kezdve nem érdekli őket semmi. Működik a gépezet. A mainstream média pedig ne akarjon a punkról firkálni, mert azon kívül, hogy egyesek édesapja előbb értesül a 444-ről vagy a HVG-ről a fia zenekaráról ,azon kívül remélem semmilyen közös kapocs nincs a punk színtér és a mainstream média között.
Bandi: Politikai állásfoglalás eddig is volt, de most valóban van egy arca a gonosznak. Anno Reagan fejével tapétáztak ki mindent a hardcore hajnalán, egyesítve a színteret egy közös ellenség ellen. Azok a dolgok, amiket Trump mond, meg képvisel eddig is jelen voltak, de nem az ország első emberének a szájából hangzottak el, amivel hitelt ad rengeteg nagyon káros dolognak. Szóval mindenképp radikalizálódnia kéne a punknak. Itthon is, azok tűnnek mindig hangosabbnak akik a kormánypropagandát szajkózzák, pedig biztos vagyok benne, hogy sokan vannak más véleményen. Csak végre vissza kéne ugatni nekik. Ehhez nem árt, ha van egy arc, amibe ezt megtehetjük.
Maci: Amerikát mindig beteg kéjgyilkosok, összeesküvést szövő hüllők, rasszista titkos rendőrségek vagy hatalommániás zsarnokoskodó államfők lakták, ami a feszültséget állandóan a plafonon tartotta, a hardcore-t meg idegben. De azt gondolom, most Európa sokkal izzóbb, akár egészében, akár országonként lebontva, ami miatt sokkal érdekesebb és durvább a punk, és szerencsére nálunk is végbe ment valami fordulat. Biztos, hogy sokkal több direkt politikai töltetű üzenet fogalmazódik meg most, mint mondjuk az Orbán érát megelőző időben. Szükséges az állásfoglalás, a véleménynyilvánítás, sőt a radikalizálódás is, és nem teheti meg senki, hogy semleges marad.
Mik a terveitek a jövőben? Eljön újra a riffek kora?
Maci: Riffek kora!
Bandi: A riffek kora újra itt lesz. Találkozunk a szeánszon. Hozz Flying V-t.
