Tisztában vagyok vele, hogy mennyire képmutató dolognak
tűnhet (és valószínűleg az is) egy blogon siránkozni amiatt, hogy az internet
kiszorította a nyomtatott fanzineket, de nincs mit tenni, ez a szomorú valóság.
Bármennyi időt és energiát is lehet spórolni egy netes felülettel, attól még
továbbra is a nyomtatott zinek a legjobbak. Kábé olyasmi ez mint az
mp3 és a vinyl közti különbség. És pont attól, hogy a fanzinek ennyire
megritkultak sokkal jobban tudok örülni, ha találok valami újat, főleg ha még
jó is. Az Intim Hulladék pedig jó. Nagyon jó. Ahogy azt saját bemutatkozásukban
írják „az intim hulladék egy punk zine, amit lányok szerkesztenek”. Minimál,
de mégis ötletes design, a koncepció pedig nagyon hasonló a szintén szegedi
kötődésű, 2014-es Babliához. A fanzine több interjút tartalmaz és minden
interjúalany ugyanazokat a kérdéseket válaszolja meg. Ettől függetlenül
egyáltalán nem válik unalmassá, mert jók a kérdések, a válaszok pedig érdekesek.
Tényleg meg lehet ismerni az interjúalanyokat, közelebb kerülni a motivációikhoz
és kicsit bepillantani az életükbe. Ez pedig ahhoz is meghozza a kedvet, hogy a
zenekaraiknak is utánanézzünk. Na és persze az sem utolsó szempont, hogy ezek a
zenekarok még jók is. A punkon belül több stílusban mozognak és egy
kifejezetten sokszínű, változatos színtér képét mutatják meg. Külön plusz pont,
hogy az újság cérnafűzött, ami egyrészt tökéletesen passzol a borító
grafikájához, másrészt sokkal személyesebbé is teszi, még ha a
macskatulajdonosok számára kicsit meg is nehezíti az olvasást. A fanzinet
lányok szerkesztik és az interjúalanyok is egytől-egyig lányok, ennek ellenére sehol
sem láttam, hogy feminista fanzineként határoznák meg magukat. Ettől
függetlenül én mégis annak tartom. Hogy mégis miért? Mert ha maradunk a Babzine
párhuzamnál, akkor könnyen szembetűnik, hogy abban egy lány sem szerepel, az
összes interjú férfiakkal készült. Ebből nem azt akarom kihozni, hogy a Babzine
szexista lenne, mert nyilvánvalóan nem az, viszont ez a tény nagyon jól
mutatja, hogy a lányok mennyire háttérbe szorulnak még egy önmagát nyitottnak
tartó, egyenlőség párti szubkultúrán belül is. Ráadásul úgy, hogy ezt igazából
észre sem vesszük, ugyanis ez a mindennapokban már annyira általános és elfogadott
egészen gyerekkorunktól kezdve, hogy gyakorlatilag fel sem tűnik. Pedig mint ahogy
az az Intim Hulladékból is kiderül a lányok igenis itt vannak, zenélnek,
fanzinet írnak, koncertet szerveznek és ugyanolyan fontos és aktív résztvevői a
közösségünknek, mint bárki más. Épp ezért bízom abban, hogy nem sokára már nem
kell ezeket a dolgokat külön kihangsúlyozni, mert annyira természetesek
lesznek, hogy elég lesz annyit írni, hogy az Intim Hulladék egy király punk
fanzine tele klassz interjúkkal. Addig viszont ez egy nagyon inspiráló kiadvány,
ami egyben remek iránytű lehet a fickók számára is, hogy hogyan ne legyünk
akaratlanul is rossz arcok. Remélem menni fog. Azt meg még inkább, hogy az Intim Hulladéknak lesz még folytatása!- facebook -
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése