Szeged. Nekem az a város volt, ahol vannak azok az érdekes zenekarok, a new-wave-es punkok, akik tuti több Killing Joke-ot hallgattak, mint Terveet Kädet-et. Ami persze eszméletlen király dolog, mert szeretem a Killing Joke-ot. Aztán jöttek az újabb zenekarok, mint a Gazpröm. Mekkora név ez már! Mindkét cuccuk hibátlan. Már-már haikui egyszerűségű zseniális szövegek – na, ilyen szerintem az igazi slam poetry, nem az, amit azok a dzsentrifkált, barber-shopokban olajozott szakállú snapbackes-Pilvakeres faszfejek művelnek. Dudva szupergyorsan eldarált rockandrollos riffjei mögött mindenféle ritmus megállja a helyét, van itt tuka-tuka, szinkópa, meg minden, nincs unalmas üresjárat, csak felhívás egy végső kiégés előtti önpusztító táncra! Pár hónapja sikerült végre megnézem élőben és hát állat volt! Semmi teketóriázás, gáz van, meg szar minden és különben is , gyógyszerek, meg alkohol, meg a felsőbbrendű akarat,ami kapja be a ... Fotók: Bernáth Tamás
Elsőként a szokásos kérdést tenném fel: mikor, hol és hogyan alakult a zenekar?
Beton: Állítólag valami koncert után beszéltük meg a többiekkel, hogy csinálunk egy zenekart. A Bandi hívott egy héttel később, hogy akkor vasárnap próba. Én nem emlékeztem az egészre, szóval először azt hittem, rossz számot hívott... 8)
Eredetileg a Rákosis Virág Mátéval alakultunk. Lementünk, megírtuk az első számunkat szövegestül, aztán behangoltuk a hangszereket... Sajnos a Máté akkoriban készült a doktorálásra és a tengernyi zenekara mellett végül ezt nem tudta bevállalni, de aztán Bandi rátalált a Bencére.
Dudva: Talán 2014 egyik estéjén valami koncerten egy hely előtt dumáltunk néhányan hogy jó lenne tolni egy d-beat bandát itt Szegeden. A Srejni (ex-bőgős) meg én még másnap is rajta voltunk, Virág Máté (Rákosi) bevállalta a dobolást, Beton pedig egyértelmű választás volt, hiszen kultikus alapfigurája minden koncertnek, aki nagyobb bulit csinált a közönség soraiban, mint sokszor a színpadon álló zenekar. Elég hamar összeállt a dolog így elkezdtünk próbálni, de Máté a már meglévő zenekarai mellett nehezen tudta vállalni így jelezte hogy ő inkább ráhagyná. Srejni szervezte be Bencét ami rohadt jó döntés volt, így kb. 1 hónap után már rendesen írtuk is a dalokat. A d-beat volt az alap, de hamar ráuntunk, valahogy nem az jött ki az egészből, így ezt gyorsan elengedtük, és átálltunk arra amit tudunk. Pánkhárdkór.
Milyen zenekarokban játszottatok, vagy játszotok még?
Beton: Én semmiben. Szerveztem koncertet, csináltam rádióműsort, meg ott voltam az összes buliban, de sosem gondoltam, hogy valaha zenekarban leszek. Mindenesetre ez egy következő szint. Együtt játszani haver zenekarokkal, elmenni király helyekre, pompás érzés! Amúgy a próbákon az első számnál a mai napig zsibbadnak az ujjaim 8)
Dudva: Notnormál, Cpg, Hiteljugend, Risky Silence, és nekem jelenleg is van egy futó bandám csak még nagyon a kezdő fázisban, ha beindul úgyis fogok pofázni róla, de az inkább ilyen új hullámos cucc.
Limpek: Én a KrumpliCZukorban játszom 15 éve. Az elég más vonal, kísérletezőbb. Otthon is szoktam számokat, témákat összerakni és aztán fárasztok vele lefelé mindenkit.
Hogy csöppentetek bele a punkhardcore-ba?
Beton: Fiatalon nem nagyon találkoztam vele. A Green Day, NOFX (tudom, de hát ez van) nyom nélkül elment mellettem, de vidéki metálosként mindig olvastam a Metal Hammert. Egyszer volt benne Human Error demo kritika, tudod, ahol ülnek a fal tövében. Írtam is a hosszú hajú Slayernek. Õ küldött (az írógéppel írt levél a mai napig megvan) egy rakás szórólapot, 2 darab háborúellenes képeslapot, meg egy üzenetet, hogy előre nem küld semmit, először utaljak. Ezt nem tudtam hogy kell, szóval kazetta nélkül maradtam. Később - már itt Szegeden - volt egy koleszos (=internetes) haverom, aki leszedett nekem egy lemezt a punkftp-ről, de mikor hazavittem, kiderült, hogy valami külföldi popzene volt. Később egy koncertjükre feltekertem Szegedről Pestre, sőt szakállam is azóta van, hogy a Csiga kiköltözött Skandináviába. Így csöppentem bele a punkba, úgy hogy punk zenét nem is hallottam.
Zene által pedig a Slayer - Undisputted Attitude kazettája, meg egy Machine Head videó segítségével történt. Ezen a Headbanger's ball felvételen nyomták a Cro-Mags Hard Times-ját. 1995. A következő lemezükre meg feltették bónusznak a Discharge-tól a The Possibility of Life's Destruction-t. Csak lestem.
Dudva: Bele születtünk :-) Én zenélek mióta pánkolok és mindig is a gyors, feszes dolgokat szerettem játszani. Hallgatni kevésbé, szóval én mindig is az angolszász 77-es punkot szerettem, mostanában meg a postpunkot, new wavet, de valahogy ösztönösen ilyen gyors kapkodós riffeket írok. Egyébként én tinikként mozogtam a Mezőtúr-Szeged vonalon, mindkét városban volt bandám és akkor már kezdett ez hárdkórpánk dolog körvonalazódni. 99-2000 körül Szegeden a Notnormálban játszottam 16 évesen, az is eléggé kóstolgatta ezt a dolgot. Továbbá Szerbia közelsége miatt az ottani aktív zenei életből sok dolog szivárgott át és azért az erős hatással volt rám, minden szinten. Azóta azért sok irányba történt nálam elmozdulás, ma már nem szívesen kényszerítem magam korlátok, ideológiák, műfajok közé. Találtam magamnak megfelelő szerepeket, a melóban, a magánéletben, az más kérdés hogy az emberben marad egy adag gyerekkori frusztráció, amiből próbál felépíteni valami használható felnőtt létet több-kevesebb sikerrel. Aztán rájössz, hogy ez nem is olyan egyszerű, nyakadon a kisemberek átlagosnak mondható, de rohadt nyomasztó problémái (minimál fizetés, hitelek) és közben eltelnek a legszebb éveid. Az ebből adódó szorongás, feszültség, frusztráció elég jó motiváció, hogy ne tudjak otthon ülni kussban. Szóval ez az alapja mindennek, az meg hogy erre van közeg (nem is akármilyen) aki hasonlóképp érez/él az meg külön jó.
Limpek: Én szerintem a mai napig nem csöppentem bele. Sosem húztam stílusokhoz, inkább zenekarokhoz. Nálam minden felett áll, hogy érzelmi szinten érintsen meg a zene. Ha azt eléri, akkor nyert ügye van. Jó példa erre a Blink Adam's song című száma. Sose szerettem őket, most sem. De amikor idén meghallgattam ezt a számot és kb. soronként pipáltam ki, hogy "Igen, ez is stimmel.", amellett már nem tudtam és nem is akartam elmenni, hiába ver ki a víz mind a három faszitól. Nyilván nálam is vannak olyan punk-hc zenekarok amiket szeretek, de azokat sem a műfaj miatt, hanem mert sikerült betalálniuk. Amikor az első Gazpröm koncerten álltam a próbateremben, akkor kb. azt mondogattam magamban (á la Marky Ramone), hogy "Bazmeg, bárcsak ebben a bandában nyomhatnám!". Neki is sikerült.
Sokaknak csak arról szól ez a zene, hogy érezzük jól magunkat és lehetőleg ne politizáljunk. Nálatok ez nem így van, már a neveteknek is van egyfajta üzenete. Ez cél volt?
Beton: Abszolút! Ugyanakkor az A-ból lehet anarchia jelet csinálni, az O-ra meg umlautot rakni. Ez sem utolsó szempont.
Dudva: Hát nem tudom nekem a zene, a zenélés, inkább ilyen kényszer, muszáj kezdenem magammal valamit. Az más kérdés hogy hatalmas élmény,és rengeteg barátságot köszönhetek ennek. A politikához nem értek, nem is érdekel, egy kurva nagy színháznak tartom. Meggyőzõdésem hogy az állam egy cég, célja hogy profitáljon és sakkban tartsa elemeit, ezáltal biztosítva a működését. Az én életemben eddig nem tapasztaltam olyat, hogy ez bármi másról is szólna, így nincs hitem semmiben. Próbálok úgy élni ahogy nekem tetszik a saját kereteim között és minél inkább kizárni ezt az egész szart. Persze véleményem van, de állásfoglalásom semmilyen irányban nincs. Ugyanakkor azt látom, ez így fenntartható, az emberek elvesznek a perchírekben, mindig van aktuális csont amin lehet rágódni, és mindig van kit gyűlölni van ki fölé helyezni magad, ezáltal kevésbé érzik azt mekkora szarban is vannak. Csak hát ez kibaszott káros, mentálisan ez az ország a totál kiégés peremén áll, na és ezt nem lehet kizárni, mert ez szembejön velem minden sarkon, beszivárog a családomba, a melóhelyre, a magánéletembe, és én hányok ettől.
Limpek: A politikának van helye a punk zenében. Miért ne lenne? Arról szól, amiről akarod. Ami miatt én nem írok politikus szövegeket az az, hogy gyorsan öregszenek. Írhatok számot például arról, hogy Lázár egy fasz, de annak 10 év múlva már nem lesz aktualitása, még ha nem is azért mert addigra jó fej lesz. Példának ott van a Rákosi "Morvai és Vona" című száma. Jó kis szám az, de kontrasztba állítva mondjuk a "Beáll a világ"-gal, számomra klasszisokkal elmarad. Nekem az ember belső, személyes pokla sokkal erősebb és több mint valószínű, hogy 20 év múlva is lesz olyan, aki úgy érzi, nem vagyunk csak romokon baszó kutyák.
A szövegeitek elég egyértelműek. Tényleg ennyire szar a helyzet?
Beton: Sőt, még rosszabb! ha nincs melód nem tudod magad után fizetni a tb-t, de ha nem fizeted pénzbírságot kapsz. Ha van melód, ott a lelki terror, a szar fizetés, amit mindig későn kapsz meg. Dolgozhatsz látástól vakulásig és azt sulykolják, hogy örülj, hogy van munkád. Befizeted a gyerek menzáját, de éhesen jön haza, mert ehetetlenül szar a kaja, rendeletileg hagyják ki belőle a sót. Aztán ingyenessé teszik az étkezést, de azt megkapja az is, aki akkora kocsival jár, hogy a biciklimmel nem férek el mellette. Az orvosok, ápolók zsebébe pakolod a pénzt, de azok mégis szarnak az idős betegekre. Épülnek a stadionok, rendezzük az olimpiát, de kötszert te vigyél a rendelésre, az éhezők meg dögöljenek meg.
Persze hogy szar a helyzet, csak nekünk nincs elég számunk, meg sutyerákok is vagyunk, hogy elmondjuk. Olvasd el Tar Sándor: A mi utcánk, vagy Konrád György: A látogató című könyvét. Nem mai történetek, de a mai napig itt a jelenség.
Az más, hogy az emberben van egy önvédelmi mechanizmus, hogy a legnyomorultabb helyzetben is próbálja a jót látni. Alapvetően mi is vidám faszik vagyunk, örülünk egymásnak, a haveroknak, de a punk az egy ilyen zene. Amikor alakultunk megbeszéltük, hogy nem lesznek itt vidám számok. Ez segít, hogy kiordítsuk magunkból a sok szart, ami körülvesz.
Dudva: A szövegeinkbe is inkább erről beszélünk, nincsenek világmegváltó elmélkedéseink, sem biztoshitű ideológiánk. Érzéseink vannak, düh, reménytelenség, fásultság és ezeket próbáljuk kiventilálni. "Alázat becsület, hit, remény, szeretet / Nem értek semmit, nem értek semmihez." Ennyi.
Limpek: Igen, elég szar. Sokan úgy gondolják, hogy minden problémájuk visszavezethető a pénztelenségre. A nélkülözés a nyomor egy alakja, de nem az egyetlen. Viszont szépen lehet vele maszatolni. Régebben meg voltam róla győződve, hogy minden problémám abban gyökerezik, hogy a kurva gázszámla télen elviszi a fizetésem felét, a maradék nagy részét meg a többi és ha gitárt akarok venni, akkor három hónapig nem nagyon eszem. Azóta sikerült egzisztenciát teremteni magamnak, nem para már befizetni ezeket, magamra is marad, mégis azt veszem észre, hogy a szorongás, a kishitűség, a céltalanság és az önvád továbbra is jelen vannak. Jobb helyzetben vagyok sokaknál, már csak azért is, mert már nem menekülök a piálásba, de ez engem nem vigasztal. Tuti, hogy ha keresel, akkor 250 méteres körzetben mindig találsz valakit, aki nálad szarabb helyzetben van, ezzel az érvvel nem tudok mit kezdeni. Amíg az élhető élethez kell az orvos, az a havi 1000 forint és az a pohár víz esténként, amivel a gyógyszert leküldöm, addig azt mondom messze még az, hogy jó legyen a helyzet.
Lehet csak én érzem így, de a szegedi zenekaroknak mindig volt egy sajátos hangulata, annak ellenére, hogy nem hasonlítanak, mégis van valami , ami nem hasonlítható más városokéhoz... A Párt, Hiteljugend, Gazpröm, Tomusz stb... Szerintetek mi lehet ennek az oka, ha van?
Beton: Én annyira nem érzem, de tény, hogy nagyon nagy az átfedés a tagságokban. Olyan ez, mint Szombathelyen. Van 10 krapek, akik csinálnak 20 zenekart. Mellesleg fontos megemlíteni még a Shot in the Neck, az Umreti Fit és a Passivists zenekarokat. Ez utóbbi most oszlott fel, pedig ők voltak a kedvenceim.
Dudva: A délalföldnek van egy hangulata, de biztos az is közrejátszik, hogy egy elég sajátos közeg alakult ki az elmúlt években, egy részről van egy próbaterem ahol kb. 20 tag nyomul vagy 10 különböző bandában, ez szilaj alapja a kreativitásnak, továbbá két-három hely körül kialakult valami egészen egyedi közeg, punkok, zenészek, művészek érdekes egyvelege, mely nagyon inspiráló.
Limpek: Én sem érzem ezt, de hajlok afelé, amit Beton mond. Nagyjából egy társaság része vagyunk, nyilván nem véletlen vert minket össze egy rakásra az élet.
Magyarország egyik első és fontos punk zenekara a CPG is Szegedről indult. Mennyire érezhető a zenekar hatása a város punk színterére, zenekaraira?
Beton: Szerintem semennyire. Régen nagyon az volt, de mára már nem. Mondjuk nálunk pont erős a kötődés, a Dudu meg a Bence miatt. Én nem nagyon hallgattam, de a Diskobra feldolgozás egyszerűen zseniális!
Dudva: A valamikori nagy bandák (Cpg, 88-as csoport) is hatással vannak, rám biztosan voltak, hiszen együtt zenéltem évekig Ratival (Notnormálban, Cpg-ben) akinek zseniálisan sötét világa van, és igen sokat tanultam tőle akarva-akaratlanul is. A régi bandák kultusza mára már alább hagyott, ismerünk sok régi arcot, sokan még ma is nyomulnak, de azért ez most már teljesen más. A punk színtér meg eléggé heterogénné vált. Inkább van valami baszott nagy rakenroll életérzés ami átjön a mostani bandákból és abból az underground közegből, melyről meséltem. Persze van más is, vannak újra tarajos tinik, látom a rockklubban de az kevésbé a mi közegünk, bár a legutóbbi bulinkon már voltak onnan is néhányan, de azt kell mondanom a mi koncertjeinket többnyire 25 feletti tök vegyes arcok látogatják és mi bírjuk is ezt a közeget, de nem a klasszik értelemben vett punk kör. Annál ez sokkal izgalmasabb.
Limpek: Szerintem nem érezhető már ez. Bár az egyik gitárom kb. olyan, mint amilyen a Takonyé volt és a Güzüvel is dumáltam párszor. Nekem kurva nagy fless volt amikor 16 éves koromban úgy mentem el CPG-re, hogy egy számukat se ismertem. Egy éve basztattam már akkor mindenkit, hogy adjanak egy kurva kazettát tőlük, de mindig elfelejtették. Lementem és be voltam szarva, hogy szét fognak verni, a zene meg artikulálatlan üvöltözés lesz, meg darálás, amiből lófaszt se fogok tudni kivenni. Elég kellemes csalódás volt.
A végére egy kis infó vihart légyszíves, tervekről, koncertekről, új Gazpröm cuccról!
Beton: Szeretnénk koncertezni ahol csak lehet. Készülünk a Punk túladagolás nevű rendezvényünkkel mely 2017. március 14.-én lesz Szegeden a Várkertben és ez már a harmadik. Ez egy amolyan minifesztivál, meghívjuk a nekünk tetsző bandákat meg arcokat akiket bírunk. Többnyire punk/hárdkór az irány de mindig igyekszünk egy-két ez alól kivételnek számító zenekarral színesíti az eseményt. Nemrég történt a szombathelyi crew-val egy nagy egymásra találás, ezt is szeretnénk tovább erősíteni. A Rákosit szintén nagyon komáljuk, ezért őket is hívjuk egy közös zenélésre amikor csak jönnek, illetve vannak helyi kedvenceink is. Szóval ezt a bulit szeretnénk rendszeresíteni. A márciusi eseményen fellép
Önkiirtás, Gipsy SS, Az illúzió mesterei (szombathelyi rap cucc), Rákosi, és Shot in the Neck, továbbá jön még a Terminátor 1, ami Csokinak egy új projektje, asszem ez lesz a debüt.
Jelenleg készülnek az új dalok, ebből négyet már játszunk ezen a bulin, még egy-kettő születik és aztán pár hónapon belül szeretnénk rögzíteni a harmadik lemezünket. A nagy tervek között pedig agyalunk turnén és külföldre is mennénk, nyugaton még szerintem egyikönk se játszott , de még csak nem is nagyon voltunk arrafelé, szóval ha valaki ilyesmit tervez agyalhatunk közösen és a segítség is jól jöhet a szervezésben.
Köszi!
- bandcamp -
Beton: Állítólag valami koncert után beszéltük meg a többiekkel, hogy csinálunk egy zenekart. A Bandi hívott egy héttel később, hogy akkor vasárnap próba. Én nem emlékeztem az egészre, szóval először azt hittem, rossz számot hívott... 8)
Eredetileg a Rákosis Virág Mátéval alakultunk. Lementünk, megírtuk az első számunkat szövegestül, aztán behangoltuk a hangszereket... Sajnos a Máté akkoriban készült a doktorálásra és a tengernyi zenekara mellett végül ezt nem tudta bevállalni, de aztán Bandi rátalált a Bencére.Dudva: Talán 2014 egyik estéjén valami koncerten egy hely előtt dumáltunk néhányan hogy jó lenne tolni egy d-beat bandát itt Szegeden. A Srejni (ex-bőgős) meg én még másnap is rajta voltunk, Virág Máté (Rákosi) bevállalta a dobolást, Beton pedig egyértelmű választás volt, hiszen kultikus alapfigurája minden koncertnek, aki nagyobb bulit csinált a közönség soraiban, mint sokszor a színpadon álló zenekar. Elég hamar összeállt a dolog így elkezdtünk próbálni, de Máté a már meglévő zenekarai mellett nehezen tudta vállalni így jelezte hogy ő inkább ráhagyná. Srejni szervezte be Bencét ami rohadt jó döntés volt, így kb. 1 hónap után már rendesen írtuk is a dalokat. A d-beat volt az alap, de hamar ráuntunk, valahogy nem az jött ki az egészből, így ezt gyorsan elengedtük, és átálltunk arra amit tudunk. Pánkhárdkór.
Milyen zenekarokban játszottatok, vagy játszotok még?
Beton: Én semmiben. Szerveztem koncertet, csináltam rádióműsort, meg ott voltam az összes buliban, de sosem gondoltam, hogy valaha zenekarban leszek. Mindenesetre ez egy következő szint. Együtt játszani haver zenekarokkal, elmenni király helyekre, pompás érzés! Amúgy a próbákon az első számnál a mai napig zsibbadnak az ujjaim 8)
Dudva: Notnormál, Cpg, Hiteljugend, Risky Silence, és nekem jelenleg is van egy futó bandám csak még nagyon a kezdő fázisban, ha beindul úgyis fogok pofázni róla, de az inkább ilyen új hullámos cucc.
Limpek: Én a KrumpliCZukorban játszom 15 éve. Az elég más vonal, kísérletezőbb. Otthon is szoktam számokat, témákat összerakni és aztán fárasztok vele lefelé mindenkit.
Hogy csöppentetek bele a punkhardcore-ba?
Beton: Fiatalon nem nagyon találkoztam vele. A Green Day, NOFX (tudom, de hát ez van) nyom nélkül elment mellettem, de vidéki metálosként mindig olvastam a Metal Hammert. Egyszer volt benne Human Error demo kritika, tudod, ahol ülnek a fal tövében. Írtam is a hosszú hajú Slayernek. Õ küldött (az írógéppel írt levél a mai napig megvan) egy rakás szórólapot, 2 darab háborúellenes képeslapot, meg egy üzenetet, hogy előre nem küld semmit, először utaljak. Ezt nem tudtam hogy kell, szóval kazetta nélkül maradtam. Később - már itt Szegeden - volt egy koleszos (=internetes) haverom, aki leszedett nekem egy lemezt a punkftp-ről, de mikor hazavittem, kiderült, hogy valami külföldi popzene volt. Később egy koncertjükre feltekertem Szegedről Pestre, sőt szakállam is azóta van, hogy a Csiga kiköltözött Skandináviába. Így csöppentem bele a punkba, úgy hogy punk zenét nem is hallottam.
Zene által pedig a Slayer - Undisputted Attitude kazettája, meg egy Machine Head videó segítségével történt. Ezen a Headbanger's ball felvételen nyomták a Cro-Mags Hard Times-ját. 1995. A következő lemezükre meg feltették bónusznak a Discharge-tól a The Possibility of Life's Destruction-t. Csak lestem.Dudva: Bele születtünk :-) Én zenélek mióta pánkolok és mindig is a gyors, feszes dolgokat szerettem játszani. Hallgatni kevésbé, szóval én mindig is az angolszász 77-es punkot szerettem, mostanában meg a postpunkot, new wavet, de valahogy ösztönösen ilyen gyors kapkodós riffeket írok. Egyébként én tinikként mozogtam a Mezőtúr-Szeged vonalon, mindkét városban volt bandám és akkor már kezdett ez hárdkórpánk dolog körvonalazódni. 99-2000 körül Szegeden a Notnormálban játszottam 16 évesen, az is eléggé kóstolgatta ezt a dolgot. Továbbá Szerbia közelsége miatt az ottani aktív zenei életből sok dolog szivárgott át és azért az erős hatással volt rám, minden szinten. Azóta azért sok irányba történt nálam elmozdulás, ma már nem szívesen kényszerítem magam korlátok, ideológiák, műfajok közé. Találtam magamnak megfelelő szerepeket, a melóban, a magánéletben, az más kérdés hogy az emberben marad egy adag gyerekkori frusztráció, amiből próbál felépíteni valami használható felnőtt létet több-kevesebb sikerrel. Aztán rájössz, hogy ez nem is olyan egyszerű, nyakadon a kisemberek átlagosnak mondható, de rohadt nyomasztó problémái (minimál fizetés, hitelek) és közben eltelnek a legszebb éveid. Az ebből adódó szorongás, feszültség, frusztráció elég jó motiváció, hogy ne tudjak otthon ülni kussban. Szóval ez az alapja mindennek, az meg hogy erre van közeg (nem is akármilyen) aki hasonlóképp érez/él az meg külön jó.
Limpek: Én szerintem a mai napig nem csöppentem bele. Sosem húztam stílusokhoz, inkább zenekarokhoz. Nálam minden felett áll, hogy érzelmi szinten érintsen meg a zene. Ha azt eléri, akkor nyert ügye van. Jó példa erre a Blink Adam's song című száma. Sose szerettem őket, most sem. De amikor idén meghallgattam ezt a számot és kb. soronként pipáltam ki, hogy "Igen, ez is stimmel.", amellett már nem tudtam és nem is akartam elmenni, hiába ver ki a víz mind a három faszitól. Nyilván nálam is vannak olyan punk-hc zenekarok amiket szeretek, de azokat sem a műfaj miatt, hanem mert sikerült betalálniuk. Amikor az első Gazpröm koncerten álltam a próbateremben, akkor kb. azt mondogattam magamban (á la Marky Ramone), hogy "Bazmeg, bárcsak ebben a bandában nyomhatnám!". Neki is sikerült.
Sokaknak csak arról szól ez a zene, hogy érezzük jól magunkat és lehetőleg ne politizáljunk. Nálatok ez nem így van, már a neveteknek is van egyfajta üzenete. Ez cél volt?
Beton: Abszolút! Ugyanakkor az A-ból lehet anarchia jelet csinálni, az O-ra meg umlautot rakni. Ez sem utolsó szempont.
Dudva: Hát nem tudom nekem a zene, a zenélés, inkább ilyen kényszer, muszáj kezdenem magammal valamit. Az más kérdés hogy hatalmas élmény,és rengeteg barátságot köszönhetek ennek. A politikához nem értek, nem is érdekel, egy kurva nagy színháznak tartom. Meggyőzõdésem hogy az állam egy cég, célja hogy profitáljon és sakkban tartsa elemeit, ezáltal biztosítva a működését. Az én életemben eddig nem tapasztaltam olyat, hogy ez bármi másról is szólna, így nincs hitem semmiben. Próbálok úgy élni ahogy nekem tetszik a saját kereteim között és minél inkább kizárni ezt az egész szart. Persze véleményem van, de állásfoglalásom semmilyen irányban nincs. Ugyanakkor azt látom, ez így fenntartható, az emberek elvesznek a perchírekben, mindig van aktuális csont amin lehet rágódni, és mindig van kit gyűlölni van ki fölé helyezni magad, ezáltal kevésbé érzik azt mekkora szarban is vannak. Csak hát ez kibaszott káros, mentálisan ez az ország a totál kiégés peremén áll, na és ezt nem lehet kizárni, mert ez szembejön velem minden sarkon, beszivárog a családomba, a melóhelyre, a magánéletembe, és én hányok ettől.
Limpek: A politikának van helye a punk zenében. Miért ne lenne? Arról szól, amiről akarod. Ami miatt én nem írok politikus szövegeket az az, hogy gyorsan öregszenek. Írhatok számot például arról, hogy Lázár egy fasz, de annak 10 év múlva már nem lesz aktualitása, még ha nem is azért mert addigra jó fej lesz. Példának ott van a Rákosi "Morvai és Vona" című száma. Jó kis szám az, de kontrasztba állítva mondjuk a "Beáll a világ"-gal, számomra klasszisokkal elmarad. Nekem az ember belső, személyes pokla sokkal erősebb és több mint valószínű, hogy 20 év múlva is lesz olyan, aki úgy érzi, nem vagyunk csak romokon baszó kutyák.
A szövegeitek elég egyértelműek. Tényleg ennyire szar a helyzet?
Beton: Sőt, még rosszabb! ha nincs melód nem tudod magad után fizetni a tb-t, de ha nem fizeted pénzbírságot kapsz. Ha van melód, ott a lelki terror, a szar fizetés, amit mindig későn kapsz meg. Dolgozhatsz látástól vakulásig és azt sulykolják, hogy örülj, hogy van munkád. Befizeted a gyerek menzáját, de éhesen jön haza, mert ehetetlenül szar a kaja, rendeletileg hagyják ki belőle a sót. Aztán ingyenessé teszik az étkezést, de azt megkapja az is, aki akkora kocsival jár, hogy a biciklimmel nem férek el mellette. Az orvosok, ápolók zsebébe pakolod a pénzt, de azok mégis szarnak az idős betegekre. Épülnek a stadionok, rendezzük az olimpiát, de kötszert te vigyél a rendelésre, az éhezők meg dögöljenek meg.
Persze hogy szar a helyzet, csak nekünk nincs elég számunk, meg sutyerákok is vagyunk, hogy elmondjuk. Olvasd el Tar Sándor: A mi utcánk, vagy Konrád György: A látogató című könyvét. Nem mai történetek, de a mai napig itt a jelenség.
Az más, hogy az emberben van egy önvédelmi mechanizmus, hogy a legnyomorultabb helyzetben is próbálja a jót látni. Alapvetően mi is vidám faszik vagyunk, örülünk egymásnak, a haveroknak, de a punk az egy ilyen zene. Amikor alakultunk megbeszéltük, hogy nem lesznek itt vidám számok. Ez segít, hogy kiordítsuk magunkból a sok szart, ami körülvesz.Dudva: A szövegeinkbe is inkább erről beszélünk, nincsenek világmegváltó elmélkedéseink, sem biztoshitű ideológiánk. Érzéseink vannak, düh, reménytelenség, fásultság és ezeket próbáljuk kiventilálni. "Alázat becsület, hit, remény, szeretet / Nem értek semmit, nem értek semmihez." Ennyi.
Limpek: Igen, elég szar. Sokan úgy gondolják, hogy minden problémájuk visszavezethető a pénztelenségre. A nélkülözés a nyomor egy alakja, de nem az egyetlen. Viszont szépen lehet vele maszatolni. Régebben meg voltam róla győződve, hogy minden problémám abban gyökerezik, hogy a kurva gázszámla télen elviszi a fizetésem felét, a maradék nagy részét meg a többi és ha gitárt akarok venni, akkor három hónapig nem nagyon eszem. Azóta sikerült egzisztenciát teremteni magamnak, nem para már befizetni ezeket, magamra is marad, mégis azt veszem észre, hogy a szorongás, a kishitűség, a céltalanság és az önvád továbbra is jelen vannak. Jobb helyzetben vagyok sokaknál, már csak azért is, mert már nem menekülök a piálásba, de ez engem nem vigasztal. Tuti, hogy ha keresel, akkor 250 méteres körzetben mindig találsz valakit, aki nálad szarabb helyzetben van, ezzel az érvvel nem tudok mit kezdeni. Amíg az élhető élethez kell az orvos, az a havi 1000 forint és az a pohár víz esténként, amivel a gyógyszert leküldöm, addig azt mondom messze még az, hogy jó legyen a helyzet.
Lehet csak én érzem így, de a szegedi zenekaroknak mindig volt egy sajátos hangulata, annak ellenére, hogy nem hasonlítanak, mégis van valami , ami nem hasonlítható más városokéhoz... A Párt, Hiteljugend, Gazpröm, Tomusz stb... Szerintetek mi lehet ennek az oka, ha van?
Beton: Én annyira nem érzem, de tény, hogy nagyon nagy az átfedés a tagságokban. Olyan ez, mint Szombathelyen. Van 10 krapek, akik csinálnak 20 zenekart. Mellesleg fontos megemlíteni még a Shot in the Neck, az Umreti Fit és a Passivists zenekarokat. Ez utóbbi most oszlott fel, pedig ők voltak a kedvenceim.
Dudva: A délalföldnek van egy hangulata, de biztos az is közrejátszik, hogy egy elég sajátos közeg alakult ki az elmúlt években, egy részről van egy próbaterem ahol kb. 20 tag nyomul vagy 10 különböző bandában, ez szilaj alapja a kreativitásnak, továbbá két-három hely körül kialakult valami egészen egyedi közeg, punkok, zenészek, művészek érdekes egyvelege, mely nagyon inspiráló.
Limpek: Én sem érzem ezt, de hajlok afelé, amit Beton mond. Nagyjából egy társaság része vagyunk, nyilván nem véletlen vert minket össze egy rakásra az élet.
Magyarország egyik első és fontos punk zenekara a CPG is Szegedről indult. Mennyire érezhető a zenekar hatása a város punk színterére, zenekaraira?
Beton: Szerintem semennyire. Régen nagyon az volt, de mára már nem. Mondjuk nálunk pont erős a kötődés, a Dudu meg a Bence miatt. Én nem nagyon hallgattam, de a Diskobra feldolgozás egyszerűen zseniális!
Dudva: A valamikori nagy bandák (Cpg, 88-as csoport) is hatással vannak, rám biztosan voltak, hiszen együtt zenéltem évekig Ratival (Notnormálban, Cpg-ben) akinek zseniálisan sötét világa van, és igen sokat tanultam tőle akarva-akaratlanul is. A régi bandák kultusza mára már alább hagyott, ismerünk sok régi arcot, sokan még ma is nyomulnak, de azért ez most már teljesen más. A punk színtér meg eléggé heterogénné vált. Inkább van valami baszott nagy rakenroll életérzés ami átjön a mostani bandákból és abból az underground közegből, melyről meséltem. Persze van más is, vannak újra tarajos tinik, látom a rockklubban de az kevésbé a mi közegünk, bár a legutóbbi bulinkon már voltak onnan is néhányan, de azt kell mondanom a mi koncertjeinket többnyire 25 feletti tök vegyes arcok látogatják és mi bírjuk is ezt a közeget, de nem a klasszik értelemben vett punk kör. Annál ez sokkal izgalmasabb.
Limpek: Szerintem nem érezhető már ez. Bár az egyik gitárom kb. olyan, mint amilyen a Takonyé volt és a Güzüvel is dumáltam párszor. Nekem kurva nagy fless volt amikor 16 éves koromban úgy mentem el CPG-re, hogy egy számukat se ismertem. Egy éve basztattam már akkor mindenkit, hogy adjanak egy kurva kazettát tőlük, de mindig elfelejtették. Lementem és be voltam szarva, hogy szét fognak verni, a zene meg artikulálatlan üvöltözés lesz, meg darálás, amiből lófaszt se fogok tudni kivenni. Elég kellemes csalódás volt.
A végére egy kis infó vihart légyszíves, tervekről, koncertekről, új Gazpröm cuccról!
Beton: Szeretnénk koncertezni ahol csak lehet. Készülünk a Punk túladagolás nevű rendezvényünkkel mely 2017. március 14.-én lesz Szegeden a Várkertben és ez már a harmadik. Ez egy amolyan minifesztivál, meghívjuk a nekünk tetsző bandákat meg arcokat akiket bírunk. Többnyire punk/hárdkór az irány de mindig igyekszünk egy-két ez alól kivételnek számító zenekarral színesíti az eseményt. Nemrég történt a szombathelyi crew-val egy nagy egymásra találás, ezt is szeretnénk tovább erősíteni. A Rákosit szintén nagyon komáljuk, ezért őket is hívjuk egy közös zenélésre amikor csak jönnek, illetve vannak helyi kedvenceink is. Szóval ezt a bulit szeretnénk rendszeresíteni. A márciusi eseményen fellép
Önkiirtás, Gipsy SS, Az illúzió mesterei (szombathelyi rap cucc), Rákosi, és Shot in the Neck, továbbá jön még a Terminátor 1, ami Csokinak egy új projektje, asszem ez lesz a debüt.
Jelenleg készülnek az új dalok, ebből négyet már játszunk ezen a bulin, még egy-kettő születik és aztán pár hónapon belül szeretnénk rögzíteni a harmadik lemezünket. A nagy tervek között pedig agyalunk turnén és külföldre is mennénk, nyugaton még szerintem egyikönk se játszott , de még csak nem is nagyon voltunk arrafelé, szóval ha valaki ilyesmit tervez agyalhatunk közösen és a segítség is jól jöhet a szervezésben.
Köszi!
- bandcamp -
