Ha a d-beat raw punkra gondolsz, akkor ami eszedbe jut az a háború, az erőszak, a mocsok, a nyomor és az éhezés. Nem véletlen, hogy a legvadabb és legnyersebb hangzású punk bandákat Dél-Amerika termelte ki magából. Innen származik a B.E.T.O.E. is, akik elmondják, hogy milyen egy punkzenekar élete a legendásan brutális és erőszakos Venezuelában.
Oké, kezdjük az elejéről! Mutasd be kérlek a zenekart.
Üdv! Mindenek előtt köszi az interjút! A B.E.T.O.E. Ciudad Bolívar-ban alakult 2013-ban, Venezuelában, egy kicsi és veszélyes városban a keleti országrészen, közel az Ornioco folyóhoz. Az alap koncepció az volt, hogy csak toljuk azt a zajos és nyers szart, amit senki más nem csinált még a régióban. Van egy pár banda Caracas-ban, a fővárosban, de errefelé csak mi toljuk ezt. 2013 nyarán felvettük a demónkat "Grupos Exterminio Estado Asesino" címmel. Ezen hat szám szerepelt, és magunk jelentettük meg. Ez az anyag aztán megjelent kislemezen Japánban, a Paank levyt jóvoltából. Eleinte csak egymásnak játszottunk, meg a pár havernak, akit ez érdekelt. 2014-ben eljutottunk egy stúdióba, ahol felvettünk 11 számot, ez lett a split a perui DHK-val, és a kolumbiai Tirriiaa-val. 2015 áprilisában turnézni mentünk Kolumbiába. Ez volt a "The continuous nightmare" tour, majd mikor hazatértünk, felvettünk 6 számot a "El Inicio Del Fin" című EP-re, ami megjelent kislemezen Spanyolországban és általunk is kazettán. Ez a kazetta az európai turnénkra készült (2015 november-december), ahol 27 koncertet adtunk számos európai országban. A turnénk végén letelepedtünk Barcelonában és elhatároztuk, hogy maradunk, mert az a diktatórikus rezsim volt hatalmon, ami jelenleg is. 2015-ben felvettünk egy új stúdió anyagot, egy split nagylemezt az Ultimo Gobierno-val, ami egy régi spanyol hardcore-punk zenekar. 2017-ben megjelentettünk egy splitet a Besthövennel, ami egy legendás brazil zenekar. Ez a lemez egyébként egy tribute a svéd Shitlickers-nek. 2018-ban felvettük a legújabb EP-nket, a "Sometidos Sin Mañana”-t, ami megjelent kazettán saját kiadónk, a Kaos Diystro records gondozásában, illetve kislemezen a Nuclear Fear jóvoltából. Ez alatt a rövid idő alatt igyekeztünk minél aktívabbnak és termékenyebbnek lenni. Kezdetben elég problémás volt, voltak tagcserék bőven, de 2016 óta stabil a csapat. Cobra - basszus, Gusano - gitár/ének, Urubu - dob
Hogyan és mikor találkoztatok a punkkal? Milyen bandákon nőttetek fel?
Nagyon fiatalon, 15-16 évesen találkoztunk ezzel az egésszel, az első bandák ezek voltak: Apatia No, Olho Seco, Colera, Doña Maldad, Dolares, Anti Cimex, Discharge, Disclose, Ratos de Porao, Lobotomia. Mindig inkább a politikus és zajos zenék felé hajlottunk. A nyers valóság inspirál, amiben élünk, erre pedig a legjobb kifejezési forma a raw punk.
Milyen volt ekkor a színtér Venezuelában? Főképp a ti városotokban?
Ciudad Bolivar-ban gyakorlatilag nem volt színtér. Pár srác voltunk, akik kamaszkorunk óta ezt csináltuk és így éltünk napról napra. Cserélgettük a zenéket és együtt mozogtunk folyton. Csináltunk egy pár fanzine-t, meg egy két beszélgetést is szerveztünk az anarchizmusról, szóval próbáltunk szerveződni, de minden nagyon nehéz volt. Kibaszott erőszakos volt a város, mi meg nagyon fiatalok voltunk és nagyon kevesen. Voltak nagyobb punk csoportosulások más városokban, de igazi színtér sehol nem volt, inkább kisebb csoportok.
Kedvenc bandák?
Mindig szerettük a klasszikus dél-amerikai zenekarokat, ezek mindig nagy hatással voltak ránk, ahogy a mostani bandák is ebből a térségből. A főbb nevek: Nuclear Frost, Ataque Frontal, Apatia No, Vultor, Los Dolares, Fertile Miseria, Lobotomia, RDT, Doña Maldad, Armagedon, Sinnacion, Renuecia, Dromdead, Piel y Huesos, Besthöven, Fracaso, DHK, Exilio, Generacion Perdida, FZ10, Meli és a lista nagyon hosszú :)
Ennyit a biográfiáról :)
Európában sok mindent olvasni és hallani a jelenlegi helyzetről Venezuelában. Maduro autokratikus egyeduralmát építi és esélyt sem hagy más opcióknak. Olvastuk a hírekben a választási csalásról, koncepciós perekről és az ellene szóló demonstrációk betiltásáról. Tudnál erről egy kicsit mesélni? Milyen ott élni?
Venezuelában egy maffia csoport és a korrupt katonái vannak hatalmon 20 éve. A korábbi kormányok által bántalmazott emberek rehabilitációját és elszámoltatást ígértek, ez természetesen hazugság volt, annak érdekében, hogy örökre beágyazza magát az államhatalomba. Az elnök elődje eltulajdonította az állam minden hatalmát magának, egy-egy kisebb csoport zsarnoknak.
Nem könnyű gyors kiutat találni ebből. Az állam összes hatalma a kezükben van, a katonaság, a rendőrség, törvényen kívüli fegyveresek. Elkövettek egy választási csalást, a kényelmükhöz igazították a törvényeket. Azt is ellenőrzik, hogy mit eszel, egyre több a szenvedés és a kontroll. Számtalan betegség, gyerekek az utcán, gyermek alultápláltság, gyermekprostitúció, szörnyű, mert Venezuelának, a megannyi forrásával és értékével nem kellene ilyen állapotban lennie. Az élet legegyszerűbb dolgai is rémálom szintjén vannak az emberek számára. Nagyon nehéz lesz ebből kilábalni és megszabadulni ezektől a rohadékoktól.
Az előző kérdéshez kapcsolódva, mi van az utcákon? Hogyan hat a hatalom az éjszakai életre? Mi a helyzet az erőszakkal és a bűnözéssel, ami legendás Venezuelában?
Venezuela a második legveszélyesebb ország a világon, tavaly 26.616 erőszakos halál. Punknak lenni Venezuelában egy kicsit komplikált. Nappal is elég veszélyes, pláne éjszaka. Az emberek nagyon intoleránsak, így könnyen eshetsz áldozatául zaklatásnak, verésnek vagy akár gyilkosságnak. Számtalan eset történt, amikor punkokat öltek az utcán, például amikor a Dromdead gitárosát megölték 2010-ben miközben az utcákon szórakozott pár másik punkkal. Vagy a keleti országrészen, amikor a Genocidio gitárosát támadták meg. Pár ember bement egy koncertre, amit a banda szervezett és elkezdték ütni az embereket, vagy ami a mi gitárosunkkal, Gusanoval történt. Különféle tárgyakkal verték össze és többször megszúrták, amibe majdnem belehalt. Ez egy veszélyes ország, rengeteg fegyver, rengeteg szenvedés, rengeteg drog, gyenge oktatás, hatalmas korrupció és nagyon kevés lehetőség. A kormány meg csak beszél.
Beszéljünk egy kicsit a helyi színtérről. Mik a legfőbb foglalt házak vagy klubok Venezuelában? Vannak ilyenek?
Venezuelában ilyenek nincsenek. Mindig ki kell valami bérelned, egy kocsmát, egy haver helyét, vagy valami nyilvános helyet a Városháza engedélyével, elég nehéz stabil punk helyet létrehozni. Minden kurva bonyolult, drága, de néha történnek érdekes dolgok. A DIY szellemiség nem túl gyakori a venezuelai punkok körében, de létezünk.
Mi a helyzet a DIY fesztiválokkal?
Nagyon gyérek a lehetőségek, pár kisebb csoport punk, külön városokból, szerveznek néha koncerteket vagy találkozókat, de ez nagyon ritka, komolyabb punk megmozdulást szinte lehetetlen összehozni.
Mik a legaktívabb venezuelai bandák, és mik a koncert lehetőségek? Vannak bookingok?
A jelenlegi helyzet az, hogy egy csomó ember lelépett az országból, minket is beleértve. Mielőtt leléptünk, mi, és nagyjából mindenki akinek bandájuk volt Venezuelában, csináltunk érdekes dolgokat. Voltak olyan bandák, mint a Piel y Huesos, Fracaso, Amor, Anarcolepsia, Dissension, és néhány másik Caracasból, akik elég aktívak voltak. Maracay-ben ott volt az Atroz Ciudad és a Pellejo, ők szintén elég aktívak voltak. Keleten mi voltunk, B.E.T.O.E., Lastripas, Aurea, Amordazados, Veedu, Genocidio. Aztán a válság mindennek véget vetett, azzal voltunk elfoglalva, hogy ennivalót szerezzünk magunknak, a punk dolog a háttérbe szorult. Egy csomó banda eltűnt, és a színtér majdnem kihalt. Sokunk most másik országban él, és ott csinálunk különféle bandákat. Ez egy nehéz időszak, de punkok maradunk.
Milyenek a venezuelai bandák lehetőségei turnézásra? Amerika? Európa? Esetleg Ázsia?
A venezuelai punkoknak a túlélés sem egyszerű. Venezuelán kívül, a nemzetközi punk színtér egységesebb mint valaha, csodálatos hogy némi kapcsolattal és egy kevés pénzzel már turnézni tudnak a zenekarok. Bár ez nekünk továbbra sem egyszerű. Az európai turnénkkal szerencsénk volt, de mielőtt belevágtunk, majdnem két évig kellett dolgoznunk, hogy lehetővé tegyük. Eladtuk a cuccainkat, teljesen a nulláról kezdtünk. Ekkoriban is kemény volt a válság, de most végképp az. Néha magunk is meglepődünk, hogy mennyi mindent összehoztunk. Nagyon keményen dolgoztunk.
Mi a helyzet a politikai aktivizmussal? Már amennyire ez lehetséges... Venezuelában van ANTIFA, vagy anarchista közösségek?
A venezuelai kormánynak van egy balos felhangja, egy csomó punk támogatta is, sokan továbbra is támogatják ezt a diktatórikus katonai berendezkedést, éhezést és szenvedést. Szóval akik anarchisták közöttünk és távol tartják magukat ettől, megbélyegzik fasisztának és jobb oldalinak, ez egy bonyolult kép. Vannak anarchista egyéniségek, akik igazak maradtak, és még most is Venezuelában vannak, Esteban Mejias próbál egy szabad közösséget létrehozni vidéken, Viento sin Fronteras az anarchista könyvtár projektjével, az El Libertario újság, a libertárius srácok a Valles del Tuy-ból, meg még páran akik most kimentek a fejemből, de valójában minden kurva nehéz most.
Az interjú zárásaként, mik a jövőbeni tervek a zenekarral?
Urubu: Vannak másik bandáim, mint a RAZA ODIADA vagy a MALEVOLENT és most kezdek egy noise-grind bandát a barátaimmal, de a B.E.T.O.E folytatódik, koncertek, turnék, új anyagok, káosz a világ körül!
Cobra: Csak toljuk a raw punkot és minél több helyre eljuttatni amit csinálunk.
Gusano: A B.E.T.O.E. következő lépése az, hogy írjuk a következő EP-nket, a címe "Totalitarismo Del Siglo XXI" ami remélem kész lesz az idén, illetve készítjük az első önálló LP-nket, ami egy kanadai kiadó gondozásában fog megjelenni(Raw Head Records) és 2019-től lesz elérhető. Szeretnénk hamarosan Dél-Amerikában és Japánban is turnézni, meg úgy általában játszani, zavarni az embereket, beszélni a valóságról és arról, ami Dél-Amerikában, főleg Venezuelában történik. Köszönjük ezt az interjút, és Neked is kösz, aki olvasod majd.
Raw punk, like our raw reality!!!
Szabad mozgást! Szabad tartózkodást! Szabad visszatérést!
Baszd meg a határaidat!
Le a katonai diktatúrákkal Venezuelában, és mindenütt a világon!
Le az állammal, és minden egyeduralommal!
- bandcamp -
Oké, kezdjük az elejéről! Mutasd be kérlek a zenekart.
Üdv! Mindenek előtt köszi az interjút! A B.E.T.O.E. Ciudad Bolívar-ban alakult 2013-ban, Venezuelában, egy kicsi és veszélyes városban a keleti országrészen, közel az Ornioco folyóhoz. Az alap koncepció az volt, hogy csak toljuk azt a zajos és nyers szart, amit senki más nem csinált még a régióban. Van egy pár banda Caracas-ban, a fővárosban, de errefelé csak mi toljuk ezt. 2013 nyarán felvettük a demónkat "Grupos Exterminio Estado Asesino" címmel. Ezen hat szám szerepelt, és magunk jelentettük meg. Ez az anyag aztán megjelent kislemezen Japánban, a Paank levyt jóvoltából. Eleinte csak egymásnak játszottunk, meg a pár havernak, akit ez érdekelt. 2014-ben eljutottunk egy stúdióba, ahol felvettünk 11 számot, ez lett a split a perui DHK-val, és a kolumbiai Tirriiaa-val. 2015 áprilisában turnézni mentünk Kolumbiába. Ez volt a "The continuous nightmare" tour, majd mikor hazatértünk, felvettünk 6 számot a "El Inicio Del Fin" című EP-re, ami megjelent kislemezen Spanyolországban és általunk is kazettán. Ez a kazetta az európai turnénkra készült (2015 november-december), ahol 27 koncertet adtunk számos európai országban. A turnénk végén letelepedtünk Barcelonában és elhatároztuk, hogy maradunk, mert az a diktatórikus rezsim volt hatalmon, ami jelenleg is. 2015-ben felvettünk egy új stúdió anyagot, egy split nagylemezt az Ultimo Gobierno-val, ami egy régi spanyol hardcore-punk zenekar. 2017-ben megjelentettünk egy splitet a Besthövennel, ami egy legendás brazil zenekar. Ez a lemez egyébként egy tribute a svéd Shitlickers-nek. 2018-ban felvettük a legújabb EP-nket, a "Sometidos Sin Mañana”-t, ami megjelent kazettán saját kiadónk, a Kaos Diystro records gondozásában, illetve kislemezen a Nuclear Fear jóvoltából. Ez alatt a rövid idő alatt igyekeztünk minél aktívabbnak és termékenyebbnek lenni. Kezdetben elég problémás volt, voltak tagcserék bőven, de 2016 óta stabil a csapat. Cobra - basszus, Gusano - gitár/ének, Urubu - dob
Hogyan és mikor találkoztatok a punkkal? Milyen bandákon nőttetek fel?
Nagyon fiatalon, 15-16 évesen találkoztunk ezzel az egésszel, az első bandák ezek voltak: Apatia No, Olho Seco, Colera, Doña Maldad, Dolares, Anti Cimex, Discharge, Disclose, Ratos de Porao, Lobotomia. Mindig inkább a politikus és zajos zenék felé hajlottunk. A nyers valóság inspirál, amiben élünk, erre pedig a legjobb kifejezési forma a raw punk.
Milyen volt ekkor a színtér Venezuelában? Főképp a ti városotokban?
Ciudad Bolivar-ban gyakorlatilag nem volt színtér. Pár srác voltunk, akik kamaszkorunk óta ezt csináltuk és így éltünk napról napra. Cserélgettük a zenéket és együtt mozogtunk folyton. Csináltunk egy pár fanzine-t, meg egy két beszélgetést is szerveztünk az anarchizmusról, szóval próbáltunk szerveződni, de minden nagyon nehéz volt. Kibaszott erőszakos volt a város, mi meg nagyon fiatalok voltunk és nagyon kevesen. Voltak nagyobb punk csoportosulások más városokban, de igazi színtér sehol nem volt, inkább kisebb csoportok.
Kedvenc bandák?
Mindig szerettük a klasszikus dél-amerikai zenekarokat, ezek mindig nagy hatással voltak ránk, ahogy a mostani bandák is ebből a térségből. A főbb nevek: Nuclear Frost, Ataque Frontal, Apatia No, Vultor, Los Dolares, Fertile Miseria, Lobotomia, RDT, Doña Maldad, Armagedon, Sinnacion, Renuecia, Dromdead, Piel y Huesos, Besthöven, Fracaso, DHK, Exilio, Generacion Perdida, FZ10, Meli és a lista nagyon hosszú :)
Ennyit a biográfiáról :)
Európában sok mindent olvasni és hallani a jelenlegi helyzetről Venezuelában. Maduro autokratikus egyeduralmát építi és esélyt sem hagy más opcióknak. Olvastuk a hírekben a választási csalásról, koncepciós perekről és az ellene szóló demonstrációk betiltásáról. Tudnál erről egy kicsit mesélni? Milyen ott élni?
Venezuelában egy maffia csoport és a korrupt katonái vannak hatalmon 20 éve. A korábbi kormányok által bántalmazott emberek rehabilitációját és elszámoltatást ígértek, ez természetesen hazugság volt, annak érdekében, hogy örökre beágyazza magát az államhatalomba. Az elnök elődje eltulajdonította az állam minden hatalmát magának, egy-egy kisebb csoport zsarnoknak.
Nem könnyű gyors kiutat találni ebből. Az állam összes hatalma a kezükben van, a katonaság, a rendőrség, törvényen kívüli fegyveresek. Elkövettek egy választási csalást, a kényelmükhöz igazították a törvényeket. Azt is ellenőrzik, hogy mit eszel, egyre több a szenvedés és a kontroll. Számtalan betegség, gyerekek az utcán, gyermek alultápláltság, gyermekprostitúció, szörnyű, mert Venezuelának, a megannyi forrásával és értékével nem kellene ilyen állapotban lennie. Az élet legegyszerűbb dolgai is rémálom szintjén vannak az emberek számára. Nagyon nehéz lesz ebből kilábalni és megszabadulni ezektől a rohadékoktól.Az előző kérdéshez kapcsolódva, mi van az utcákon? Hogyan hat a hatalom az éjszakai életre? Mi a helyzet az erőszakkal és a bűnözéssel, ami legendás Venezuelában?
Venezuela a második legveszélyesebb ország a világon, tavaly 26.616 erőszakos halál. Punknak lenni Venezuelában egy kicsit komplikált. Nappal is elég veszélyes, pláne éjszaka. Az emberek nagyon intoleránsak, így könnyen eshetsz áldozatául zaklatásnak, verésnek vagy akár gyilkosságnak. Számtalan eset történt, amikor punkokat öltek az utcán, például amikor a Dromdead gitárosát megölték 2010-ben miközben az utcákon szórakozott pár másik punkkal. Vagy a keleti országrészen, amikor a Genocidio gitárosát támadták meg. Pár ember bement egy koncertre, amit a banda szervezett és elkezdték ütni az embereket, vagy ami a mi gitárosunkkal, Gusanoval történt. Különféle tárgyakkal verték össze és többször megszúrták, amibe majdnem belehalt. Ez egy veszélyes ország, rengeteg fegyver, rengeteg szenvedés, rengeteg drog, gyenge oktatás, hatalmas korrupció és nagyon kevés lehetőség. A kormány meg csak beszél.
Beszéljünk egy kicsit a helyi színtérről. Mik a legfőbb foglalt házak vagy klubok Venezuelában? Vannak ilyenek?
Venezuelában ilyenek nincsenek. Mindig ki kell valami bérelned, egy kocsmát, egy haver helyét, vagy valami nyilvános helyet a Városháza engedélyével, elég nehéz stabil punk helyet létrehozni. Minden kurva bonyolult, drága, de néha történnek érdekes dolgok. A DIY szellemiség nem túl gyakori a venezuelai punkok körében, de létezünk.
Mi a helyzet a DIY fesztiválokkal?
Nagyon gyérek a lehetőségek, pár kisebb csoport punk, külön városokból, szerveznek néha koncerteket vagy találkozókat, de ez nagyon ritka, komolyabb punk megmozdulást szinte lehetetlen összehozni.
Mik a legaktívabb venezuelai bandák, és mik a koncert lehetőségek? Vannak bookingok?
A jelenlegi helyzet az, hogy egy csomó ember lelépett az országból, minket is beleértve. Mielőtt leléptünk, mi, és nagyjából mindenki akinek bandájuk volt Venezuelában, csináltunk érdekes dolgokat. Voltak olyan bandák, mint a Piel y Huesos, Fracaso, Amor, Anarcolepsia, Dissension, és néhány másik Caracasból, akik elég aktívak voltak. Maracay-ben ott volt az Atroz Ciudad és a Pellejo, ők szintén elég aktívak voltak. Keleten mi voltunk, B.E.T.O.E., Lastripas, Aurea, Amordazados, Veedu, Genocidio. Aztán a válság mindennek véget vetett, azzal voltunk elfoglalva, hogy ennivalót szerezzünk magunknak, a punk dolog a háttérbe szorult. Egy csomó banda eltűnt, és a színtér majdnem kihalt. Sokunk most másik országban él, és ott csinálunk különféle bandákat. Ez egy nehéz időszak, de punkok maradunk.
Milyenek a venezuelai bandák lehetőségei turnézásra? Amerika? Európa? Esetleg Ázsia?
A venezuelai punkoknak a túlélés sem egyszerű. Venezuelán kívül, a nemzetközi punk színtér egységesebb mint valaha, csodálatos hogy némi kapcsolattal és egy kevés pénzzel már turnézni tudnak a zenekarok. Bár ez nekünk továbbra sem egyszerű. Az európai turnénkkal szerencsénk volt, de mielőtt belevágtunk, majdnem két évig kellett dolgoznunk, hogy lehetővé tegyük. Eladtuk a cuccainkat, teljesen a nulláról kezdtünk. Ekkoriban is kemény volt a válság, de most végképp az. Néha magunk is meglepődünk, hogy mennyi mindent összehoztunk. Nagyon keményen dolgoztunk.
Mi a helyzet a politikai aktivizmussal? Már amennyire ez lehetséges... Venezuelában van ANTIFA, vagy anarchista közösségek?
A venezuelai kormánynak van egy balos felhangja, egy csomó punk támogatta is, sokan továbbra is támogatják ezt a diktatórikus katonai berendezkedést, éhezést és szenvedést. Szóval akik anarchisták közöttünk és távol tartják magukat ettől, megbélyegzik fasisztának és jobb oldalinak, ez egy bonyolult kép. Vannak anarchista egyéniségek, akik igazak maradtak, és még most is Venezuelában vannak, Esteban Mejias próbál egy szabad közösséget létrehozni vidéken, Viento sin Fronteras az anarchista könyvtár projektjével, az El Libertario újság, a libertárius srácok a Valles del Tuy-ból, meg még páran akik most kimentek a fejemből, de valójában minden kurva nehéz most.
Az interjú zárásaként, mik a jövőbeni tervek a zenekarral?
Urubu: Vannak másik bandáim, mint a RAZA ODIADA vagy a MALEVOLENT és most kezdek egy noise-grind bandát a barátaimmal, de a B.E.T.O.E folytatódik, koncertek, turnék, új anyagok, káosz a világ körül!
Cobra: Csak toljuk a raw punkot és minél több helyre eljuttatni amit csinálunk.
Gusano: A B.E.T.O.E. következő lépése az, hogy írjuk a következő EP-nket, a címe "Totalitarismo Del Siglo XXI" ami remélem kész lesz az idén, illetve készítjük az első önálló LP-nket, ami egy kanadai kiadó gondozásában fog megjelenni(Raw Head Records) és 2019-től lesz elérhető. Szeretnénk hamarosan Dél-Amerikában és Japánban is turnézni, meg úgy általában játszani, zavarni az embereket, beszélni a valóságról és arról, ami Dél-Amerikában, főleg Venezuelában történik. Köszönjük ezt az interjút, és Neked is kösz, aki olvasod majd.
Raw punk, like our raw reality!!!
Szabad mozgást! Szabad tartózkodást! Szabad visszatérést!
Baszd meg a határaidat!
Le a katonai diktatúrákkal Venezuelában, és mindenütt a világon!
Le az állammal, és minden egyeduralommal!
- bandcamp -
