Hosszú várakozás előzte meg a Norms új, első nagylemezének közzétételét. Bár a lemez információim szerint már kb. két éve rögzítve lett, azt utána hosszú utómunka követte, majd pedig egy lehetséges külföldi megjelenés miatt maradt még közel egy évig a fiókban. A külföldi megjelenés végül sajnálatos okokból meghiúsult, a zenekar nyilvános tájékoztatása szerint a szóban forgó kiadót működtető személy a zenekar nézeteivel összeegyeztethetetlen viselkedése miatt. Egy szó mint száz, a lemez végre-valahára hallgatható és hamarosan kézzel fogható formában is elérhető lesz, magánkiadásban.
A Norms eddig számomra az érdekes zenekarok kategóriájába tartozott a jelző mind pozitív, mind negatív értelmében. A bemutatkozó anyagukat nagyon ígéretesnek tartottam, a bemutatkozó anyagokra jellemző apró bénázásokra nem is fordítottam különösebb figyelmet. A következő két anyagukon (s/t 7” és Orbán Népe split LP) viszont azt tapasztaltam, hogy bár komoly koncepció és gondolatok rejlenek a zene mögött (lsd. „Minden jó” videó, Orbán Népe videó, vagy akár a „rendhagyó” borítók, beleértve a legutóbbit is), valahogy a végeredmény ezt nem adta vissza. Mindezt most csak azért tartottam fontosnak megemlíteni, hogy a végére leírhassam, hogy ezzel az új lemezzel minden megváltozott. Akármennyire is esetlenül hangzik, mégsem tudom jobban megfogalmazni ezt a változást annál, hogy a Norms végre megtalálta a saját hangját.
A zene gyors, zajos de feszes és a korábbiakhoz képest rendkívüli módon harapós hangzású. Továbbra is torz, helyenként kaotikus, de sokkal kimunkáltabb formában. Lehet, hogy a cintányérok csengése kicsit természetellenesebb annál amit szeretek, de ez a húros hangszerekkel együtt egységes és egyedi hangzást eredményez. Ismét azt kell írjam, hogy úgy érzem, hogy ezzel megtalálták azt a hangzást amit régóta kerestek. Az élesen kalapáló dob és recsegő cinek mellett az egyébként tompán is horzsoló hangzású gitárok összemosódva, de a lendületből mit sem vesztve tolják előre a dalokat.
A szövegekben továbbra is Viktor sokszor személyes élményeket is felhasználó, nyakatekert hasonlatain van a hangsúly. A korábbiakkal ellentétben viszont ezekben a szövegekben bárki könnyen megtalálhatja az üzenetet. A személyes vonatkozású szövegrészletek ezúttal nem egy, a kívülállók által megismerhetetlen körön kívülre helyezik a hallgatót, hanem engedik azonosulni. Lehet, hogy sokaknak továbbra is nehéz vállalkozásnak tűnik megfejteni Viktor szó szerinti üzenetét, de a szövegek akár egyes kiragadott sorai is hordoznak annyi tartalmat amik akár az író személyes értelmezésén túl, önmagukban is sokunk hangján szólnak.
Azt mondják hülye hardcore és erre keményen rá is játszanak. Az viszont 100% tuti, hogy sokkal több kreatív energiát fektettek ebbe a lemezbe, mint bárki aki pl. a „hülye hardcore” című szám alá bevágott beszédekben megszólalt. Ez a lemez lehet, hogy nem lesz mindenki kedvence, de nekem már most az. Miért? Mert ez Anna és a srácok lemeze. Pont olyan amilyennek szerették volna, hogy legyen és ez minden egyes lepengetett hangban, szövegfoszlányban hallatszik.
Azoknak is ajánlom ezt a lemezt meghallgatásra, akiknek e kritika nem hozta meg a kedvét, mert ez a lemez a zenei ízlés korlátait is áthidaló tartalommal bír.
- bandcamp -
