Most egy jó kis SxOxTxEx interjú van soron. A nemrég megjelent split 10"-esről a Raw Noise Apes-szel pár napja már áradoztam itt.A kérdésekre a két Márk válaszolt a zenekarból.
Essünk túl a szokásos formaságokon, légyszives mutassátok be a zenekart, mikor alakultatok, iyesmik... :) Milyen zenekarokban toljátok még?
Egyik Márk: 2014ben. A zenekarban két Márk, Marci, illetve egy Gabika is van. A Gabika játszik még a Dog Attack, illetve a Gábor and the Gábor Gábors nevű rock zenekarokban. A két Márk illetve a Marci a Chappa’Ai nevű noise bandában nyomják. Az egyik Márk a Marcival együtt a Halitosis-t is csinálja, a másik Márk a Diskobrát. A Márk továbbá dobol a Berosszulásban is. Marci nyomja még a Norms-ban, a Karak-ban, a Piss Crytsals-ban, egyedül csinálja a Drogded illetve a Parazitózis együtteseket és egymillió másik projektje is van, pld. a Protoplasma nevű prog rock zenekar.
Hogyan történt, hogy zenehallgatóból zenecsináló lett belőletek? Hogy találtatok rá a hangszerekre amiken játszatok? Minek a hatására kezdtetek zenélni? (zenekarok, emberek, akármi)
Egyik Márk: Én 12 éves korom óta dobolok, és végig dobolni is akartam, még kisebb kölökként is zenélni akartam. Csak a dob érdekelt valaha is, az fogott meg először. Amikor 16 éves koromban rátaláltam a grindcorera, tudtam, hogy ez az, ami kell nekem. Előtte death metált hallgattam, de bennem volt, hogy ezt lehetne gyorsabban, kevesebb faszsággal (pld. sátánizmus, meg erőltetett műbrutalitás) és szólók nélkül is. Amikor megtudtam, hogy ez egy létező műfaj, azt hittem beszarok. A death metál továbbra is az első szerelmem, de a grind határozza meg azt, amit érzek igazából. Az is nagyon tetszik, hogy a szövegek szólnak valamiről… Én a grindcoreon keresztül jutottam el a punk zenéig, előtte a fogalmam a punkról kb. az Exploitedben és az Aurórában meg is állt, ezért nem is nagyon hallgattam azt. Elkezdtem megnézni, hogy mik ezek a feldolgozások amiket nyomnak a grind zenekarok, mik ezek az állítólagos punk hatások, és hát kinyílt a világ előttem, elég keményen. Ez 2001 tájékán lehetett. Aztán eltelt 7 év amire elkezdtem ilyet is zenélni.
Másik Márk: Engem gyerekkorom óta érdekelt a zenélés meg a metál. Akkoriban sokat lógtam próbatermekben az idősebb haverjaimmal akiknek voltak cuccaik meg zenekaraik és próbáik közben/után piszkálgattam a hangszereket és akkor arra jutottam, hogy valamit majd tutira akarok csinálni. Később, amikor új helyre költöztünk kaptam egy dobszerkót a szüleimtől, egyedül dobolgattam otthon, meg fél évig benne voltam egy feldolgozás zenekarban. Aztán amikor felköltöztem Budapestre akkor kerültem igazán közel a "zenéléshez".
Egyik Márk: A zenekar alap koncepcióját én meg a Gabika szültük meg Human Error próbán. Az volt a bajunk hogy nincs elég blastbeat a grind zenekarokban, és amikor van, akkor sokszor csak egy ilyen adalék egy számhoz, ami meglenne nélküle. Ez nem grindcore, ez egy kibaszott vicc. Olyat akartunk, ahol a gyors részeken van a hangsúly, azok a lényegi részek, és nem csak ilyen muszájból vannak benne. Nem akartunk lassú, meg középtempós részeket, d-beatet stb. Jók ezek, de sok van már a grindban belőle.
A grindcore szerintem a punk része, nem csak annyiban, hogy rohadt gyors punkzene, hanem a mentalitás, a mondanivaló és az üzenet is hasonló, sokszor szinte ugyanaz. Ti hogy látjátok ezt? Mitől lesz egy grindcore banda igazi grindcore?
Egyik Márk: A grindcore a hardcore punk egyik al-műfaja. Egy olyan al-műfaj ami merít a death metálból és egyéb, a 80-as évek végén kibontakozó metál stílusokból. Ebben a műfajban attól lesz jó egy banda ha azzal teszteli a zene határait, hogy nyers, gyors, és rövid számokat ír. A lényeg megfogása, és kiemelése, hogy Gabikát idézzem, a dolgok „esszenciája”, ez az, amit mind szövegben, mind zenében próbálunk elérni. A mentalitás nagyon fontos, de az üzenet nem feltétlenül ugyanaz az összes zenekarnál. Inkább az anti-kapitalizmus illetve a popularitás és a tömeg pszichózis elítélése és megvetése az, ami jellemzi és nem pedig egy politikai eszme, vagy egy hit. Inkább egy elhatárolódás, a kultúra és az emberközpontú gondolkodás elvetése, semmint egy állásfoglalás valami oldalán.
Másik Márk: A grindcore egyértelműen egy perifériára szorult punk zajmassza és ezáltal fontos egy bizonyos szintű elkötelezett hozzáállás dolgokhoz ami nélkül az egész csak üres, fogyasztható termékké válik amin zenészek és kiadók nyerészkednek és ha ez van akkor ez a dolog értelmét veszti. Az emberek hajlamosak elfelejteni azt, hogy ennek a műfajnak van mondanivalója, pedig néha csak túl kéne lépni azon, hogy "tökmindegy, úgysem értem a szöveget" és elolvasni azokat. Hogy mitől lesz egy grind zenekar igazán grind zenekar ez jó kérdés, mert szerintem a GOREGRIND is része a grindnak ezáltal a punknak is, pedig néhány zenekarnak szövegei (már ha vannak) eléggé nem grindba valók, sőt, de mégis része a színtérnek és rengeteg király gore banda van a világon akik százszor trúbbak mint amit a mostani nagy grind, vagy épp magukat annak valló zenekarok csinálnak. (Goregrind alatt nem az OEF-es polka ütemes fos bandákra gondolok akik úgy próbálnak meg egy kis figyelmet szerezni a nyomorult zenekarunknak, hogy mindenféle béna jelmezeket felvéve szexista/homofób szart üvöltenek pitchshifterbe. Mondjuk az is egy hülye fasz aki ezt beveszi.)
A szövegeitekben elég lényegretörően leírjátok mi a probléma a mai társadalmi berendezkedéssel, szerintetek van kiút? Ha van mi lehet az? Az öngyilkosságon kívül! :D
Egyik Márk: Mindegyik SOTE lemez tematikus. A demó a környezetvédelmi problémákról szól, ami egy Papp Gyurival folytatott beszélgetés nyomán lett így. Szerintem ezt már elbasztuk.
A 10” a koncentrációs táborokat veszi górcső alá, nem mint extrém kívülálló példaként, hanem mint a modern, urbánus társadalmi berendezkedés alapjaként, hiszen az is. Egy könyv ihlette meg, aminek ugyanaz a címe, mint a lemeznek, ez a Lengyel Tadeusz Borowski Auschwitz túlélő memoárjain alapul. Ő miután túlélte Auschwitz-ot rájött arra, hogy a munkatáborok világa felkeltette a vezető rétegek érdeklődését, és szerinte aszerint lett berendezve újra a világ. Nem sokkal memoárja után öngyilkos lett.
Most fog kijönni a Step On It-al egy split 7”, azon a magyar média (migránsok elleni uszítás, RTL Klub botrány, stb.) lesz a téma. A média a probléma része és nem megoldás rá, és az álnok, kétszínű gecik, akik saját magukat a nép megmentőinek hívják, nagy ellenzékieknek tetszelegnek, és valójában a leggerinctelenebb seggnyalók a világon.
A zenénkben direkt nem adunk megoldást a felvetett problémákra, soknak nem is tudom, hogy mi lenne a megoldása, az legyen az anarcho punk zenekarok dolga. Mi mindnyájan próbáljuk kezelni ezeket a problémákat, én a demón hallható apokalipszist pld. úgy próbálom megállítani, hogy beszélek róla, vega vagyok, és nincsen autóm, próbálok csak újra hasznosítható dolgokat venni, stb, de ezekről nem akarok számokat írni. A munka világa ellen úgy lázadok, hogy szabadúszó vagyok, mivel sajnos nem engedhetem meg magamnak, hogy ne dolgozzak. A médiát nem támogatom, nincsen tévém, és állandóan alternatívákat próbálok nyújtani helyette, erről szól ez a DIY színtér szerintem. Hogy nekünk nem felel meg sem a kereskedelmi média, sem az állami propaganda gépezet. Hogy önszerveződő, közösségi média kell, ami rólunk szól, és nem kapzsi faszfejek meggazdagításáról. Sajnos erre a mainstream punk zene illetve a rock alkalmatlan.
Másik Márk: Mindenkinek saját magának kell eldöntenie, hogy lát-e kiutat vagy hogyan kellene rendbe tenni ezt az alapjaiban szar társadalmi, gazdasági és politikai rendszert. Én személy szerint nem nagyon látok alternatívát.
Magyar undergorund? Zenekarok, DIY, koncertek? Mi a helyzet?
Egyik Márk: Én minőség béli javulást látok, ha mennyiség belit nem is. Fele annyian vannak koncerteken, és ez geci jó, nekem egyáltalán nem hiányzik az, amikor 250-en voltak egy koncerten és ugyanúgy 20 embert érdekelt. A DIY szerintem nagyon is él, és több DIY kiadó is van, mi is futtatunk egyet a Márkkal, a Blastbeat Worship Records-t. A koncertek jók, amikor rendesen meg vannak szervezve, és sok zenekartól halljuk vissza, hogy Budapest milyen fasza hely, ebben a Dürer pincének nagy szerepe van szerintem. A Győr, Szombathely tengelyen, illetve Szegeden is sok jó koncert van, és rengeteg fasza zenekar is. Veszprémben van még a Szigony, de mi még nem játszottunk ott. Keleti városokból nem hallok semmit se, régen Szerencsen voltak koncertek, de ezer éve nem halottam semmit onnan sem. A legnagyobb aggályom az, hogy tolódik az átlagéletkor a 30 felé, és ez azért baj, mert nem lesz utánpótlás és nyom nélkül kipusztul az egész DIY punk szintér. De lehet jobb is így…
Másik Márk: A magyar punk underground szerintem király! Aki szerint "bezzeg régen" az bassza meg magát, maradjon otthon és keseregjen a "hős"korszakon. Az emberek aktívak, nagyon sok jó zenekar van és nem csak régiek hanem újak is. (Mondjuk ha kifejezetten a crust/grind színtérről beszélünk az nem túl nagy sajnos, de ez van.) Tök sokan folyamatosan koncerteket szerveznek, fanzineket írnak, kiadókat csinálnak, hogy segítsék a zenekarokat vagy épp kiadják a saját cuccokat és mitől lenne jó a punk színtér ha nem ettől? Nagyon király hogy, nem csak Budapestre jellemző ez hanem a vidéki városokra is, Szombathelyre rendületlenül, Győrben ott a Beton krú, Szegeden is aktív a punk színtér, Mezőtúron is és remélem egyre több helyen az lesz. Puszi: Vorgär, Önkiirtás/Gypsy SS, T1, Rákosi, Lincs stb.
Sokat játszottatok külföldön, nem a megszokott, német, francia stb nyugat-európai országokban. Mit tapasztaltatok a turnékon, milyen az underground helyzete azokon a helyeken amerre jártatok? Milyenek az emberek? Milyen erősek a közösségek pl?
Egyik Márk: Thessalonikiben van Európa legjobb grindcore szintere, ez vitathatatlan. Szerbia is geci jó, és a többi volt Jugoszláv államról is csak jót tudok mondani, de hát mit is várunk a grindcore szülőhazájától. Törökországot nagyon szeretjük, kevés a zenekar, meg a miféle emberek, de azok nagyon komolyan veszik ezt az egészet. Nekik ez egy olyan lázadás, amit mi javarészt fel se fogunk. Rendszeresen játszunk Szlovákiába illetve Csehországba, azok a helyek páratlanok, de én azt mondom, hogy a miénk is jó, világviszonylatban is. Én nagyon szeretek Hollandiába is játszani, a Németekhez nem szívesen megyek, a Franciáknál egyszer voltam és az kurva jó is volt. Tervezünk amúgy arrafelé is menni, meg van egy meghívásunk Spanyolországba, amit én nagyon be akarok adni. Nagy álmom eljutni délkelet Ázsiába illetve Japánba, vagy talán Kanadába, itt mind mind nagyon jó zenekarok vannak.Másik Márk: A SxOxTxExval még nem igazán turnéztunk nyugaton, két éve volt egy tizenkét napos Balkán túrnénk a Parazitózissal és a Chappa'aial és az kőkemény volt. Az összes országban elég jó arcok gyűltek össze a koncerteken és ami számomra egy kicsit fura volt, mert nem gondoltam volna, az az, hogy elég sokan eljöttek a bulijainkra, király új barátokat ismertünk meg és találkozhattam egy csomó király arccal személyesen akikkel előtte csak neten beszéltünk. Viszont más zenekaraimmal turnéztunk már nyugaton és a szervezés nem volt teljesen zökkenőmentes de ez most senkit érdekel mert nem a SOTE-val történt. :)))
Meséljetek a split 10"-ről, hogyan akadtatok össze a RNA-val?
Egyik Márk: Régóta követem azt a színteret, illetve a SAORS records munkásságát. Mielőtt kiadónk lett volna már nagy rajongója voltam, kb. 2005 óta figyelem azt a színteret. Az, hogy ők nem csak, hogy méltónak látnak arra, hogy lespliteljenek velünk, hanem hogy rendszeresen hívnak és ki akarják adni a szarunkat rendesen egy leányálom. Az RNA előtt a dobos csinált még kurva jó zenekarokat, például a Melanocetus Murrayi nevű noise/grind projektet, illetve a Terrorismo Musical-t, meg a Gore Galore-t. Nem gondoltam volna, hogy egyszer ezekkel az arcokkal lesz splitem, rendszeresen beszélgetünk és a városukba fogom nyomni, a legendás Biologica Squat-ban. Ez a szép a DIYban, hogy egy ilyen összejöhet, míg annak a sok embernek akinek az a vágya mondjuk, hogy egyszer Eminemmel beszívjon, vagy a White Stripes előzenekara akar lenni esélye sincs egy ilyen élményre. Ők szerintem mind gondolják végig, hogy mi a faszomat akarnak az élettől.
Másik Márk: Márk mar korábban ismerte a Mao-t és a fent említett Balkán turnén lett ez kitalálva egy hatalmas bebaszás közben közösen. Vagelisnek (a Septic Aroma Of Reeking Stench kiadós faszinak) annyira bejött a SxOxTxEx, hogy azt mondta kiadja a demonkat kazin, meg bármi amit a jövőben csinálunk, aztán így.
Melyik minden idők legjobb grindcore albuma? :D
Egyik Márk: Felsorolok 5 ritkát, mindegyiket egy releváns érából!
Schismopathic - Karkharmapathic Regurgitation demo
Vivisection/ Genocide ss split 7”
Enemy Soil/Reversal of Man split 7”
Cogs and Sprockets - Arms for the Poor
Sewn Shut/Ulcerrhoea split 7”
Másik Márk: Fear of God ( CP: Gondolom a Fear of God-tól :) )
Terrorizer vagy Napalm Death?
Egyik Márk: Repulsion. A másik kettő arcon köpte önmagát, de vagy százszor.
Másik Márk: Erre nem tudok válaszolni.
Melyik bandát néznétek meg, amire már nincs esélyetek, hogy lássátok?
Egyik Márk: Discordance Axis tuti geci jó lehetett, Enemy Soil 96 tájékán, japánok közül a Gore Beyond Necropsy illetve a Vivisection jó lett volna. Plutocracy még az eredeti felállással, mielőtt a zenekar fele meghalt volna. A Destroy!-t is nagyon szívesen megnézném. Ulcerrhoea-t amikor volt egy EU turnéjuk. Disrupt-ot is megnézném egy kis Amerikai város gimijének tornatermében.
Másik Márk: Warsore, Gore Beyond Necropsy, Disrupt
- bandcamp -
