Punk/Anarcha/Punk/New York - ezek a tag-ek szerepelnek a zenekar bandcampjén.
Király, majdnem full csajbanda, hisztérikus női ének és vokálok helyenként, remélem nem tűnnek el, mint mondjuk a Nuclear Spring (ha már NY), és lesz idén valami tőlük.
CONDOR - Que Jeunesse Se Passe demo
A franciák nagyon rákapcsoltak mostanában és rengeteg jó kis punk/hardcore banda tűnik fel náluk. Az én kedvencem ez a párizsi banda, francia ének, a kórusok és a dallamok (és a hangzás is) a 80-as punk bandáikra emlékeztetnek, a mostanság divatos kicsit oi-os beütéssel, de ez ne riasszon el! Beruier Noir megvan?
PUBLIC SERVICE - demo
Na, Skóciából nem sok banda tűnik fel, ez a glasgow-i demo viszont eszméletlen király. Tudom tök unalmas már, de ismét egy lány , aki úgy használja a hangját, hogy simán belezúgsz, miközben a hideg futkos a hátadon. Ez bizony egy darkos-gótikus-melankólikus-postpunk, az összes jelzőt a lehető legjobb értelemben véve!
LURK - demo
Chicago. Ó bazdmeg mekkora kezdés van ezen a négyszámos cuccon, aztán ahogy bejön az ének felkapod a fejet, hogy "mi van Jello Biafra énekel?", de nem persze, sőt szerencsére nem egy JB klón énekessel van dolgunk. Sőt, a zene sem Dead Kennedys utánzat, van ebben mindenféle, de nem egy kaotikus szar, hanem egy egy pillanatra sem unalmas bakancsos gördeszkázás!
ULTRA - Mistica Moderna demo
Barcelona, Absurdo, Nueva Fuerza tagok. Megint csalok mert a demo után, közvetlenül kijött a 7-es is. Csakhogy ők nem maradhatnak ki a listákról! Szeretnéd tudni milyen lenne a Crucifix vagy kb a Ripcord spanyol nyelvű számokkal? Akkor ne keress tovább. Annyira kurvajó, hogy tökéletes! Van 2016-os Ep-jük is, ki ne hagyd!
+ + + + + + + + +
Oriza Triznyák:
Punkbandák szempontjából Olaszország Európa Japánja. Bármilyen stílust is próbálnak 100%-ban lemajmolni, nekik is legtöbbször jobban sül el. A Skalp is ilyen. Kemény raw punk, horzsoló riffek, roPOGÓs basszus, sistergős cintányérok, bagzó macska gitárvinnyogtatások, minden amit a műfaj előír. A végeredmény, az összhatás alapján viszont a Skalp TARAJOS hullámként emelkedik ki a tucat d-beat bandák óceánjából.
PÄÄSTÖ - Liikutuksia demo
Sok mindent láttunk már, de olyat még nem (legalábbis én), hogy egy svéd banda finn punkot nyomjon. Nem sikerült kiderítenem, hogy a banda tagjai Svédországba emigrált finnek, vagy svédek akik kicsit túltolták az Appendix mániájukat. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy a remek zene mellett ilyen lehengerlően hisztérikus női vokállal még soha nem találkoztam korábban.
TERMINATOR1 - demo
A Rákosi jobbik felének új bandája Csoki, mint énekes-gitáros irányításával. Klasszikus Discharge ütemű pogo punk, mennydörgő basszussal és a természet emberre mért bosszúját előrevetítő szövegekkel. A zenekar basszusgitáros-énekesét, Gepárdot idézve a zene olyan mintha nem harminc feletti, hanem tizenhat éves gyerekek játszanák. Ez nagyjából igaz is és talán pont ezért jó. Kicsi harminc-egynéhány éves családapaként ült be először a dobok mögé, hogy összehozzák ezt a bandát a két másik hétpróbással. Ékes bizonyítéka, hogy a punk nem ismer határokat!
LUMPY AND THE DUMPERS - Music to Hump a Trashcan to CS
Ez talán nem szorul komolyabb bemutatásra. Lumpy, az óvodás rajzkészséggel megrajzolt, pattanásfejű embereket ábrázololó lemezborítók koronázatlan királya és az ő dömperei továbbra is fullba nyomják a kretént. Az amerikai takony-hardcore revival legeredetibb képviselői.
ENAMEL - Complete the Lie CS
Philadephiai politikus hardcore. Philadephiát említve mi más is lehetne, viszont ilyen frankó riffelést onnan ritkán hallottam. Az ének kicsit félénkebb annál amit szeretek, visszafogottabb mint a szomszédságból érkező Open City anyagain, de a zene sokkal ádázabb. Kedves Sheer Mag, ez a punk nem a Jefferson Airplane!
+ + + + + + + + +
Wardead:
Erre a bandára Oriza T. egyik hó végi listáján figyeltem fel. A borító is nagyon bizalomgerjesztő, Umea is rengeteg szuper bandát termelt már ki magából, meg hát a tapasztalataim szerint az olyan bandákra legtöbbször lehet építeni akiknek a nevében több az ümlaut mint a betű. Ezúttal sem kellett csalódnom: zseniális skandináv hardcore a klasszikusok nyomdokain, pont annyi dallammal amitől csak még húzósabb lesz az egész. A dallamok alatt persze itt nem a lityi-lötyi nyáladzásra gondolok, hanem valami olyasmire amit mondjuk az Appendix nyomott. Két finn nyelven előadott Discharge feldolgozás is helyett kapott ami sosem baj, a Päästö című számban meg még egy a Metallicához köthető vicces kis betét is belefért. A váltott női és férfi ének pedig abszolút lehengerlő, igazi telitalálat. Egy igazságos világban sokkal több ilyen punk banda lenne. Sőt, csak ilyenek lennének!!!
FUTURE TERROR - We're All Fucked tape
Gyors, dühös és nyers pusztítás Richmondból. Teljesen zsigeri, de mégis kifejezetten ötletes témák amik viszont soha nem mennek a lendület rovására. Tökéletes elegye a korai 80-as évek skandináv d-beat bandáknak és a zajosabb japán raw-punknak, mindez meghempergetve egy kis Motörhead féle mocsokban.
PUBLIC SERVICE - demo
Sötét hangulatú glasgowi banda, a goth, a death rock és a (post) punk vékony határmezsgyéjén egyensúlyozva. Tudom, hogy ilyen bandából is van már rogyásig, de bennük valahogy megvan számomra az a plusz ami kiemeli őket a hasonló bandák arctalan tömegéből. Ebben mondjuk elsődleges szerepe az énekes lány hangjának van, ami tökéletesen passzol az előtérbe tolt, visszhangos basszusra és biztos dobalapokra épülő, lebegő gitártémákhoz. Kevesen táncoltatják meg ennyire az asztalt...
CRIMEX - Crimex demo
BUPP-U-DUPP-U-DU BUPP-U-DUPP-U-DU BUPP-U-DUPP-U-DU!!!! "Csak egy újabb d-beat banda." De ha még ezek után is érdekel (és remélem igen), akkor az tutira meghozza a Crimex-hez a kedvedet, hogy ez a demo az Anti Cimex legjobb korszakát idézi. Nagyon király gitártémák, pusztító d-ütem és női ének. Lehet, hogy csak a ének miatt, de kicsit olyan, mint ha a Lebenden Totenről lehántanák a zajréteget és azt még több d-ütemmel pótolnák. 7 szám, 9 perc, de olyan lendülettel pörög, hogy azonnal indítom is újra.
A CULTURE OF KILLING - st
Szuper fogós olasz peace punk. Nagyon jól megírt számokba csomagolt agitáció. A Crass helyett itt inkább az olyan dallamosabb anarcho bandák hatásai vannak előtérben mint a Famous Imposters, a Lack of Knowledge vagy a zseniális Zounds, a mai bandák közül pedig a már itt a blogon is bemutatott finn 1981 lehet talán támpont. Magáról a zenekarról nem tudok semmit, azt sem, hogy ez a négy szám létezik e fizikai formátumban, a bandcampen csak annyi infó van, hogy ez egy későbbi anyag előzetese. Közben Csimpitől azt a meg nem erősített infót kaptam (a "meg nem erősített" itt azt jelenti, hogy nem néztem utána), hogy ez egy egyszemélyes project, az arc a SSEX és a The Defectors nevű bandákban nyomja még ezen kívül. A legfőbb különbség az említett bandákkal szemben az az, hogy a Culture of Killing az jó. Méghozzá nagyon.
+1: HELLISH VIEW - Visions of Raw demo
Oké, ha a borító alapján nem lenne teljesen egyértelmű a szitu, akkor érdemes megemlíteni, hogy a zenekar neve egy Disclose szám címéből jön, a demo címe egy Discharege szám (amit aztán a Disclose is újrahasznosított) címének kifordítása. Ezek után kell még írni arról, hogy milyen lehet a zene? Gondolom a többség számára ez is csak egy újabb unalmas d-beat banda, de a hozzám hasonló fanatikusok számára igazi csemege! És az is csak inkább nekik lehet érdekes, hogy a totális Disclose rip off helyett inkább erős Discard hatások érződnek. Rétegzene a réteg zenén belül.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése